Három irány

Su GoWai apát lemondott kolostora vezetéséről. Lemondott azért, hogy szabadon elmélkedhessen, meditálhasson és a nap huszonnégy órájában minden erejét a megvilágosodás keresésének szentelje. Kolostori cellájának magányában a korábbiaknál sokkal elményültebben kezdte tanulmányozni a Tanítást és minden szent könyveket, a Pátriárkák kinyilatkoztatásait és szútra-értelmezéseit.

Szándéka volt, hogy megtalálja azt a valamit, ami egész eddigi életében nem hagyta nyugodni. Valami, ami tanítás és tanulás közben, magasztos művészetek élvezete és tanulmányozása idején, vagy bármikor, például a természetben járva, vagy a kolostor kertjében üldögélve előjött, rátört, és figyelmeztette: még nem értettél meg semmit! Az apát tudta, hogy be kell teljesítenie a tudat természetének a Tan által előírt alappontjait. Egyszerűen: el akarta érni a megvilágosodást, hiszen úgy gondolta, a Végső Válasz, az okok oka az, ami nem hagyja nyugodni. Negyvenkét évesen vágott neki, hogy bevégezze a nagy Utat, és megtalálja a Végső Választ. Ekkor már elismert mester volt, akinek sok kolostorban hírül vették és tisztelték bölcsességét; ő maga szerényen kitért a magasztalások elől, hagyta, hogy szerzetestársai náluknál sokkal tudósabbnak gondolják, de belül adós volt még magának a Válasszal. Rá kellett jönnie, miért nem ért igazából egyetlen tanítást sem. Felszínre kellett hoznia, ami a lelkét nyomta.

 Su GoWai elölről kezdett mindent. Sorravette a dolgokat, ahogy minden kezdő cséla tette az ő kolostorában, éveken át. Először egyszerű dzongcsen-meditációval indított, hogy tudatát megtisztítsa, majd az első napokban újra felfedte a Hat Forrást. Aztán megtanulta tökéletesen elkerülni a Hat Tisztátalanságot. Átérezte a Négy Nemes Igazság jelentőségét, tartózkodott a Három Méregtől, megvalósította a Helyes Nyolcas Utat, követte a Három Törvény Eszméit, áthaladott a Száz Kapun. Testét hátrahagyta a hideg, repedezett falú cellában, és a végtelen szabadság mezeire indult, a Tíz Irány Bóddhiszatváival és a Három Világ Buddháival meditált együtt. Átlátta a valóság titkát, megismerte az Okokat és a Törvényt, megszabadult a vágyak indulatától, a létezés indulatától és a tudatlanság indulatától. Legyőzte a születést, és legyőzte a halált.

 Buddha vagyok, állapította meg a cellája padlójáról felkelve. Odakint találkozott egy szerzetessel, és megkérdezte, mennyi ideje, hogy bement a cellájába. Három hét? Nem is olyan sok. Három hét alatt irányonként hét utat járt végig, a test, a lélek, és a szellem útjait. Az irányok száma három volt. Úgy csinálta, ahogy mesterétől tanulta annak idején...

 Aztán kicsivel később észbekapott. Rájött, hogy nem mindentudó. A buddhaságot nem érte hát el - de sebaj, attól a zavaró ponttól megszabadult. Tisztán látja a dolgokat.

 Ahogy a folyosón haladt végig, zeneszó hallatszott az egyik cellából. Három szerzetes énekelt, és valaki hangszeren kísért. Su GoWainak gyermekkori emlékek tódultak az agyába, a semmiből megrohanva őt. Ha ezek az ifjú szerzetesek tudnák, hogy mi mindent jelent ez a dal, ami történt, és ami történhetett volna… Előjött AZ a dolog, újból elkapta a fekete űr, megszédült, és a sötétség figyelmeztette: a világot még mindig nem olyannak látja, amilyen. Ott az a sötétség… ha a titkát meg tudná fejteni…

 Visszaindult a cellájába. Előzőleg nem járt sikerrel, hát most újból megpróbálja.

 Megigazította maga alatt a csuháját, és nekiesett a Hat Forrásnak. Aztán a Hat Tisztátalanság jött, a Négy Nemes Igazságot tisztábban érezte, mint valaha, a Három Méreg, a Helyes Nyolcas Út, a Három Törvény Eszméi, a Száz Kapu. A Tíz Irány Bóddhiszattváit immár ismerősként üdvözölte, a Három Világ Buddháit jobban értette, mint valaha, és hirtelen újra átlátta a valóság titkát, az Okok, a Törvény, a három indulat, a születés és a halál valóságát és mindezek elkerülését.

 Kopogtak az ajtón, mire visszazuhant testébe. Nem sikerült, állapította meg, immár azonnal. Egy ifjú szerzetes kért tőle tanítást. A Négysarkú Tételről érdeklődőtt.

 Su GoWai azonban még soha nem hallott a Négysarkú Tételről. A szerzetes csodálkozva, de tisztelettel emlékeztette, ez az, amikor a jámbor filozófus egyszerrre állít és tagad, aztán bizonyítja egyiket is, másikat is, majd cáfolja mindkettőt. Su GoWai elhárította a feladatot, mondván, majd később sort kerít a magyarázatra. Mikor egyedül maradt, a Négysarkú Tételen kezdett meditálni. Milyen különös: miért pont négy sarka van az igazság legteljesebb kifejezésének? Érdekes szám ez a négyes, kettő meg kettő, kétszer kettő, kettő a másodikon, és így tovább, a végtelenségig... Ha az igazság négy oldalú, a szemlélet egyoldalú, a lényeget három oldalban kell keresni; és a tudós férfi elmélyült gondolataiban...

 

* * *

 

 Su GoWai-t legközelebb Indiában, az öt évenként megrendezett pa-Dwan-i titkos jógitalálkozón láthatták viszont lámatársai - akik még éltek. Su Go-Wai hetvennyolc éves volt, és ránézésre éles ellentétben állt a többi öreg mesterrel, akik Pa-Dwanban összegyűltek: a bölcsességnek nyomát sem mutatta szavaiban vagy tetteiben. Mégis, sugárzott belőle valami megmagyarázhatatlan, nyugtalanító, mintha fekete űrt látna az ember… ott van minden, ami volt és ami lehetett volna…

 Su GoWai szólni kívánt a többiekhez. Felállt, várt egy kicsit, míg teljes csend lett, és így szólt:

 - Barátaim, társaim a nagy Úton, mely visszavezet eredetünkhöz! Hatalmas felfedezést tettem nemrégiben!! Évtizedekig tartó elmélkedések és meditáció eredményeként rájöttem egy alapvető igazságra, amit mindannyiotoknak meg kell ismerni.

 Hatásszünet.

 - Tiszteletre méltó mesterek, rájöttem, hogy a világegyetemben, a létezésben három alapvető irány van. Mi csak kettőt érzékelünk, a pozitívat és a negatívat, de van egy harmadik is… nem, nem a dimenziókról beszélek, minden dimnezión belül van egy harmadik irány, csupán a mi tudatunk képtelen felfogni. Dimenziónként van három irány!

 A teremben sok kéz emelkedett fel egy kicsit, és mozgott tétován jobbra-balra. A jógik nem értették a tétel lényegét. Arra kérték Su GoWai-t, szemléltesse az igazságát, mint ahogy a negyedik dimenziót is, bár felfoghatatlan, közvetve lehet szemléltetni.

 - Szemléltetés helyett megpróbálom elmagyarázni.

 Az öreg mesterek érdeklődve biztatták.

 - Hát… - kezdte Su GoWai.

 Aztán csak állt.

 Másnap reggel egy kicsit bólogatott, aztán összébb húzta a csuháját, és távozott a teremből, mely már rég üres volt.

 

 

 

(Pécel, 1999.)