Az Irányítók 12 legnagyobb hazugsága, 12: Az Irányítók nem léteznek

2009. 06. 12.

Végére értünk a 12 pontnak, és most, befejezésül vizsgáljuk meg, hogy az Irányítók hogyan tartják fenn azt a titkosságot, amely hatalmuk alapja, hogyan hitetik el az emberekkel, hogy ők nem léteznek.

Nyilvánvaló, hogy egy titok maximum addig tud titok maradni, ideig-óráig, amíg legfeljebb két ember tud róla. Az Irányítók eleve többen vannak kettőnél, ráadásul nincs olyan igazság, amely napvilágra ne kerülne.

Ennél fogva az Irányítók általában nem visszatartani akarják az önmagukkal és egyes ténykedéseikkel kapcsolatos információkat, erővel elhallgattatva mindenkit, aki megpróbál velük kapcsolatban bármiféle információt nyilvánosságra hozni - ez kilátástalan harc lenne, az igazság előbb-utóbb elterjedne.

A módszerük ennélfogva az igazság elferdítése, illetve felhígítása. A hazugság elhitetésének is egyik legbiztosabb módszere, hogy igazságot keverünk bele. Bizonyítható vagy közismert tényeket teszünk egy elméletbe, így az emberek kapcsolt áruként elhiszik az elmélet többi részét is.

Vagy gondoljunk a média egyik jól bevált manipulációs cselére, mikor a nyelvtani szerkezetben elrejtik a félrevezetést, mert az agy az állítmányt helyezi a figyelem középpontjába. „Magyarországon a szélsőséges erők térnyerésének oka a gazdasági válság." Mit állítunk? Hogy a válság az ok. Tagadása: nem a válság az ok - hanem más, mondjuk a cigánybűnözés, vagy az NBH-s provokatőrök jól szervezett munkája, stb. A rejtett állítás, amit benyelt a néző agya, a „szélsőséges erők" térnyerése, amelynek valóságalapját nem igazoltuk soha, hiszen is nem állítottuk egyetlen mondatban sem, hogy valóság - az első mondat, ahol megjelenik, már individuális logikai egységként kezeli, tipikusan alany vagy tárgy szerepében. Figyeljük csak meg, a hírekben milyen gyakran rejtenek el állításokat jelzős szerkezetekben, főleg birtokos jelzők segítségével. „A szélsőségeknek a gazdasági válság által okozott térnyerése nyugtalanítja a demokrata beállítottságú politikusokat."

Alapvetően az embereket nem nehéz becsapni. Legtöbbször „egybites" módon gondolkodnak, valami vagy jó vagy rossz, vagy igaz vagy hamis. Hogy ez miért van így, arról később szó lesz, egyelőre gondoljunk csak arra a rengeteg szélhámosra, aki az emberek eszén túljárva jut anyagi és egyéb előnyökhöz - ezek az emberek általában azt képzelik magukról, hogy átlagon felüli értelmi képességeik kiváltságossá teszik őket, és ennek köszönhetik, hogy nem kell dolgozniuk, hanem mások munkájából megélhetnek; az igazság viszont az, hogy sokan mások is képesek lennének arra, amit ők csinálnak, csak nem hajlandóak rá. Erkölcsi és nem értelmi korlátok tartanak vissza sok nem is kifejezetten zseniális, az átlagnál épp csak 1-2 fokkal okosabb embert, hogy ilyen módszerekhez nyúljon.

Nem így az Irányítók vezetői. Ők sokkal okosabbak, mint az átlagember, és szellemi képességeiket gátlástalanul felhasználják, hogy lépéselőnyhöz jussanak a többségi társadalommal szemben. Már volt róla szó, hogy a hazugság a legnagyobb fegyverük, de ennek igazi erejét az igazsággal és a tudással való visszaélés adja.

A tudás elrejtésének talán egyik legjobb példája a mérhetetlen mennyiségű úgynevezett „ezoterikus" irodalom. Az okkult tudás tipikusan olyasmi, amelyet az Irányítók saját céljaikra szeretnének megtartani, és igyekeznek megakadályozni, hogy rajtuk kívül más is hozzájusson. Mivel pont ők voltak azok, akik az Egyháztól a hatalmat és a kényszerítő erőt elvették, már nincs inkvizíció, ami féken tarthatná azokat az embereket, akik az általános vallásos ismereteken túli tudáshoz szeretnének hozzájutni, és mivel az Irányítók által felépített világrend a „szabadság" illúziójára épül, ők maguk jogot kell hogy biztosítsanak a tudás megszerzéséhez.

Jogot igen, lehetőséget nem.

A lehetőséget azzal vették el, hogy bizonyos szabadkőműves beavatottak a „szabadon hozzáférhető tudás" jegyében elkezdtek könyveket megjelentetni a XIX. században az „ezoterikus" (vagyis titkos) tudás témakörében. Ezek a könyvek egytől egyig igazságokra épültek, azonban azokat eltorzítva, félrereprezentálva, összekavarva, kesze-kuszán és főleg popularizálva tálalták, kihagyva a nehezen érthető részeket, túlhangsúlyozva a könnyen félreérthetőeket. (A keresztény vallást is valahogy így zsinatolták össze valamikor 16-18 évszázaddal ezelőtt, de erről majd máskor.) A dolognak óriási divatja lett, hatalmas „okkult" érdeklődési hullám indult meg a kis- és középpolgári körökben (elsősorban az otthon unatkozó városi polgárfeleségek révén), százával jelentek meg a „mágusok", azok a szemfényvesztők, akiknek tevékenységére később a bűvészet, mint szórakoztatóipari forma ráépült - a különbség csak annyi, hogy ezek a bűvészek nem jelentették be, „vigyázat, csalok", hanem azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy valódi „természetfeletti" képességekkel rendelkeznek.

Onnantól, hogy a haszonlesők hada rácuppant a témára, az ezomizéria önjáró jelenséggé változott: már nem kellett a szabadkőműveseknek okosan megszerkesztett, manipulatív könyveket írniuk, az „egy bolond százat csinál" elv alapján egymást kezdték kábítani a téma szerelmesei, a 100. könyv elolvasása után már mindenki annyira képben érezte magát, hogy írt egy 101-ediket, és így az ostobaságok tengerébe veszett az a gyűszűnyi tudás, melyet az Irányítók emberei a kezdetekkor belecsepegtettek a dologba. Az a néhány hiteles szerző, valódi beavatott, akik valódi tudást próbáltak közvetíteni, pl. Eliphas Lévi vagy akár a magyar Victor Charon, elvesztek a hülyeségek tengerében. A mai ezoterikus irodalom szinte bármely kötetét fellapozva 5-10% tudást és 90-95% hülyeséget találunk, tökéletes emulzióban feloldva, hogy legtöbb embernek a tudás kiszűrésére esélye sem legyen. Saját környezetemben tapasztalom rendszeresen, hogy valódi misztikus tudással is rendelkező személyek néha milyen képtelen elméletekben hisznek.

Nos, nézzük, hogy az Irányítók ugyanezt a technikát hogyan alkalmazzák a róluk szóló tudásra! Minden egyes alkalommal, mikor új információ kerül napvilágra velük kapcsolatban, azt ők maguk is közzéteszik, hazugságokkal megfelelően körítve. Leleplező könyveket írnak önmagukról, a „háttérhatalomról", egyik verzióban földönkívüliekkel szövetkeznek, másikban ők maguk a földönkívüliek, harmadikban a jövőből jött emberek, de olvashatunk világméretű zsidó összeesküvésről is, amelynek tagja minden egyes zsidó a földön, legyen amerikai orvos vagy akár izraeli buszsofőr, de ezt rajtuk kívül senki sem tudja; hallhatunk műholdakról, melyekről követik az emberek mozgását, minden telefonbeszélgetést lehallgatnak, az emberek gondolatait és álmait kiolvassák, mindenkinek a számítógépéről naponta egy mentést csinálnak, naplózzák a teljes Internet forgalmát, stb. Jellemző eleme ezeknek az elméleteknek az illogikus, szükségtelen kontrollt megjelenítő paranoia. A paranoia, amely a skizoid téveszmék állandó velejárója - és a mai meghasonlott világban bizony az egészségesnek számító emberek egy kicsi, de kimutatható százaléka skizoid tünetekkel küzd, és hajlamos a paranoiára. Ők azok, akik az összeesküvés-elméletek kusza szövevényét önműködően növekvővé teszik - átgondolatlan, önmagának vagy a valóságnak ellentmondó teóriáik az emberek szemében a „láthatatlan hatalomról" szóló minden megnyilvánulást éppen úgy nevetségessé tesznek, mint ahogy a környezetvédelem gondolatát teszik nevetségessé az előző bejegyzésben leírt módszerekkel.

Ennek a módszertannak az „áldozata" a 2012 blog is tulajdonképpen, hiszen a felületes szemlélő számára itt egy újabb „összeesküvés-elmélet", egy újabb hülye, aki alumíniumsipkával a fején ücsörög a számítógépe előtt, és a nemlétező háttérgonoszokról szóló paranoid fantáziáit próbálja világgá kürtölni. Nem véletlenül kezdtük a blogot azzal a bejegyzéssel, amelyből kiderül, hogy miért helytelen „összeesküvés-elméletnek" titulálni az Irányítók puszta létének megállapítását. Maga az összeesküvés-elmélet kifejezése egy retorikai bunkósbottá változott, amellyel érvelés nélkül agyon lehet csapni minden olyan kellemetlen fejtegetést, mely kétségbe vonja, hogy a világ csak annyi, amennyi a szemünk előtt van, és a TV-híradónak minden szava igaz. Mindig is voltak legfelső döntéshozói a társadalomnak, miért gondolná bárki, hogy most nincsenek, hogy minden egy spontán káosz reménytelen belső egyensúlykeresésének az eredménye? De sajnos maga a farkas az, aki már százszor farkast kiáltott helyettünk, és kiáltását szorongó, bizonytalan, a sivárrá tett valóság elől menekülni próbáló emberek ezrei visszhangozták meggondolatlanul - s visszhangozták az Irányítók kapcsolt áruként odarejtett ideológiai félrevezetéseit is, amint az majd a >következő bejegyzésből< kiderül...