A rák és a vírusok

2009. 11. 04.

Az úr mit sem ér szolgák nélkül, akik parancsait végrehajtják. Hiába akarna kivétel nélkül mindenki úr lenni, hiába is szólítjuk egymást így a „szabadság” forradalmai óta itt, Európában, hajdani, elűzött uraink dicsőségére irigykedve. Nyilvánvaló, hogy ha valaki felül van, az az alul lévőkhöz viszonyítva van felül.
Nem tudom, ki az, aki csak véletlent lát abban, hogy a felegyenesedő embernél a fej van legfölül, s ez az, ami irányít, a fejben található agy szabja meg a többi szervnek, miként működjön az egész szervezet hasznára. Ahogy az emberi test, az állam is szervezet, mely szervekből áll – a szerv szolgát jelent latinul, a szervezet egymástól mégannyira különböző egységei úgy tudnak oly tökéletes összehangoltsággal együttműködni, hogy kiszolgálják egymást. Még az agy is csak szolgál: kormányozza a szervezetet a fennmaradás és a boldogulás, az elégedettség irányába. A gyomor pedig akkor elégedett, ha emészthet, pedig a megemésztett tápláléknak csak töredéke jut neki, a tüdő akkor elégedett, ha levegőhöz jut, pedig a levegő éltető oxigénjére legfőként nem neki, hanem az agynak és a szemnek van szüksége – a szem fénnyel telik meg, de valójában az agynak szolgáltatja folyamatosan a külvilág képeit. A szervek nemcsak kölcsönös függésük helyzetéből adódóan szolgálják ki egymást, de
elégedettséget is az ad nekik, ha kiszolgálhatják egymást – mert ez ad értelmet létüknek.
A mai civilizációban mindennek nyoma sincs. A kölcsönös kiszolgálás helyett az én kihasznállak téged, te kihasználsz engem, én kizsebellek téged, te kizsebelsz engem alapelve uralkodik. Nem szervezetben élünk, ha az államot szervezetnek tekintjük, már nem is léteznek államok. Ráksejtek vagyunk, akik mind a saját szervezetünket akarjuk felépíteni önmagunk végtelenségig történő túlburjánztatásával.

Érdekes jelenséget tapasztaltam az angol Wikipédián, mikor a rák működési mechanizmusáról szerettem volna pontosabb információkhoz jutni. Gyakorlatilag a rákkal kapcsolatos szócikkek szinte teljes egészében a rák megelőzéséről és gyógyítási kísérleteiről szólnak; kialakulásáról, lefolyásáról, illetve a közvetlen halál-okról csak elégtelen mennyiségű információt találtam.

Olyan állítás következik ebben a bejegyzésben, melynek érvényességét a tudomány leghamarabb csak jópár évtized múlva ismerheti majd fel – legalábbis a hivatalos tudomány…

Mi is a rák tulajdonképpen?

A test egyik sejtje elkezd rendellenes módon viselkedni, a szervezet egészének szolgálata helyett öncélúan kezd tevékenykedni, energiát von el, burjánzik ész nélkül. Mi okozza ezt? Hát arról, kérem szépen, fogalmunk sincs…

Fontos tudni, hogy ráksejtek egy egészséges szervezetben is mindig vannak, éppen úgy, ahogy egy egészséges társadalomban is előfordulnak bűnözők. De ameddig nincsenek túl sokan, az adott szerveződés rendfenntartó, belső önvédelmi rendszere képes őket hatástalanítani, és az abnormális (a szerveződés felsőbb szabályaival ellenkező) viselkedés elharapózását meggátolni.

A rákbetegség valójában a sejtszintű liberalizmus, a szervezet alkotóelemeinek körében létrejövő, intézményesített önmegvalósítási divat. A szervek és sejtek, vagy szellemi szinten démonok és elementálok, melyek az embert alkotják, az emberre „felfelé néznek”, mint egyfajta Istenre. Ahogy az ember is alkotóeleme (normális esetben!) egy közösségnek, és ilyen közösségekből épülnek fel a nemzetek, a nemzetek egészéből a „világ”, valójában a földi emberiség, s ez a bolygó is csak egyetlen sejtje egy nagyobb egésznek – így haladhatunk felfelé, míg végül elérjük a Teljes Egészt, melyet nevezhetnénk Istennek is. Minden rész a nagyobb egészt s ezen keresztül közvetve a még nagyobb egészeket hivatott szolgálni.

Az emberi társadalmak történetében eljött egy olyan pont, mikor a szabadság fogalmát ideológiai szinten bedobták a köztudatba. >Írtunk már róla<, hogy a szabadság voltaképpen illúzió, és az itt elmondottak alapján az is világossá válik, hogy ezen illúziót a gyakorlatba legkönnyebben átültetni az abnormális, vagyis a szervezet működési szabályainak meg nem felelő viselkedésen keresztül lehet.

Jelenleg Magyarországon és a világ más „jogállamaiban” nincsen olyan hatályos jogszabály, ami az emberölést tiltaná. Olyan szabály van csak, amely büntetni rendeli azt. Bár az emberek a büntetendő cselekedeteket, „illegálisnak”, „törvénysértőnek”, „tilosnak” fogják fel, nyilván szimbolikus jelentősége van, hogy a modern liberális jogrendszer ilyen módon alakult ki, miközben, elsősorban a médiában szüntelenül zajló politikai cirkuszon keresztül, rávették az embereket, hogy az egyre gyengébb és célszerűtlenebb jogrendszerbe egyre több hitet tegyenek.

A 2012 blog korábbi írásaiban már párszor körbejártuk az emberiség szellemi lezüllesztésének, demoralizálásának témáját, azonban a rákbetegség kapcsán mindez új értelmet nyer – a rész egy nagyobb, tökéletesebb, ideálisabb valamiként tekint az egészre, ezért hajlamos utánozni azt. A mi „majd én eldöntöm, mi a helyes és helytelen”-jellegű alapelveinket szellemi részeink, elemeink is magukévá teszik, és ez a szellemi felfordulás előbb-utóbb fizikai betegségként is manifesztálódik.

Tulajdonképpen, ha az >Atlantiszról< írottakat végiggondoljuk, maga Atlantisz egy kozmikus ráksejt, rebellis rész, amely öncélúan akar létezni, és megtagadja a nagyobb egész szabályai szerint való működést. Az atlantiszi szellemi erők hatalomátvételével törvényszerűvé vált ezen rák-tendenciának egyre erőteljesebb megnyilvánulása nem csak az emberi társadalomban, de lassan az élővilág nagyobb egészére is kiterjedve: a méhek egyszer csak végleg elhagyják a kaptárat, és senki nem érti, miért…

 A rák legtökéletesebb példája az, amikor maguk a fehérvérsejtek fordulnak a szervezet ellen, holott pont az ő dolguk lenne a „rendvédelem”, külső és belső ellenség legyőzése, a szervezet integritásának őrzése.

Az orvostudomány akkor fogja meglátni a fényt az alagút végén, amikor kemoterápia helyett pszichoterápiát fognak alkalmazni a rákos betegeken, hiszen a „rákos gondokodás” okozza a testi rákot – habár ez sajnos nem ilyen egyszerű, mivel szellemi szinten össze vagyunk kapcsolva egymással. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy valaki kizárólag „szellemi tréninggel” ne biztosíthatná azt, hogy soha ne legyen rákos. (Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a >fénylények< soha nem lehetnek rákosak, az ok az eddigiek alapján nyilvánvaló.)

Mindazonáltal a rákra lehetséges tüneti kezelést is alkalmazni, mivel a ráksejtek egy speciális, megkérgesedett bevonatot képeznek maguk köré, hogy védekezzenek a szervezet ellen, melynek valaha részét képezték. A természetben jelen van az az anyag, amely az ilyen bevonatokkal találkozva mérget szabadít fel, így a ráksejteken koncentrált „kemoterápiát” hajt végre. Ez az anyag a B17 vitamin, amely megkötött ciánt tartalmaz – a cián a ráksejtek védőburkában felszabadul. Természetesen amióta ez az információ szabadon és megállíthatatlanul kering az Interneten, a hivatalos tudomány ezerszer „megcáfolta” ezt a mesét, azonban ismerek olyan embert, aki kigyógyult a rákból, miután milliókért vásárolt ampullákat egy mexikói csoporttól. Utóbb kiderült, hogy az ampullákban sima B17 vitamin volt hatás nélküli hordozóban feloldva, valószínűleg sárgabarack-magból vonták ki (minthogy az igen gazdag B17 vitaminban). A sárgabarack magja feltörhető, mint egy csonthéjas termés, a belseje pedig ehető. Kezdeti stádiumban lévő rákosoknak különösen ajánljuk, ártani nem árthat. A B17 vitamint a természet azért termeli, mert, mint írtuk, egészséges szervezetekben is előfordulnak ráksejtek.

A kemény védőburokkal kapcsolatban még megemlítenénk a párhuzamot, jelesül hogy amikor Atlantisz átvette az uralmat a Földön, első dolgaik közé tartozott egy vastag jégpáncélt létrehozni a Föld körül, rajta mindenféle mágikus védelmekkel, mint arról már volt szó az ide vonatkozó bejegyzésben.

Végezetül lássuk, hogy jönnek ide a vírusok! Nem tudom, hogy az orvostudománynak milyen „evolúciós” meséi vannak a vírusok származásáról, az Interneten erről sem lehet elsőre túl sok információt találni…

Az igazság az, hogy a kérgesedés, összehúzódás, bezáródás a ráknak mindig első stádiuma (bár legtöbbször már ez is halálos). Azonban még élő gazdatestben egyes ráksejtek eljuthatnak a második fázisba. Mivel a ráksejt puszta léte értelmetlenné vált, pontosabban öncélúvá, saját létének egyetlen célját saját létének biztosításában tudja megtalálni. Ugye, hogy a biológusok azt hazudják, az egész élet ilyen öncélú? Miközben evolúcióról beszélnek – holott az öncélúság „devolúcióhoz” vezet, mint azt mindjárt látni fogjuk. A ráksejteknek megvannak eredeti sejtszervecskéik, vagyis eredeti működésükhöz szükségek „eszközeik”, e működés pedig eredetileg a szervezet szolgálatát jelentette ugyebár. A sejtszervecskék idővel degenerálódni kezdenek, mivel a ráksejteknek már csak az önvédelemre és önfenntartásra van szükségük. Ez legcélszerűbben úgy érhető el, hogy a begubózást feladják: mint ahogy a körözött bűnöző sem lakásában elbarikádozva, ötven géppisztollyal a kezében várja, hogy ezer kommandós rátörje az ajtót, hanem renegáttá válik, bujkálni kezd a törvény elől – ehhez pedig mobilizálódnia kell. Lakása helyett kocsijában fog élni, állandó mozgásban, és mindig csak annyit visz magával, amennyi az önfenntartáshoz szükséges.

A ráksejt pontosan ugyanezt fogja tenni. Miután elvesztette eredeti szolga-sejt jellegét, marad a lényeg, a módosult DNS, amely létének információs esszenciája, s ezt kell megőriznie. Ennek legbiztosabb módja pedig az, ha annyi másolatot készít róla, amennyit csak tud. Természetesen az osztódáshoz-burjánzáshoz-metabolizációhoz minden sejtszervecskére szükség van. A bűnöző viszont nem fog állást keresni, hogy úgy szerezzen pénzt a benzinre, hogy mozgásban maradhasson (hiszen ez paradoxon), inkább kirabolja majd a benzinkutat. Nosza, a ráksejt is rabol magának sejtszervecskét – útnak indul az öncélú DNS, kizárólag mozgásra és támadásra berendezkedve. Táplálkozni, lélegezni sem tud többé, nemhogy szaporodni. Adott energiacsomaggal születik, s ha ez elfogyott, meghal. Életét pedig azzal tölti, hogy keres magának egy sejtet, belefúrja magát és saját DNS-ét hozzáírja a sejt DNS-kódjához, aminek eredményeként a sejt abbahagyja a normál metabolizmust és elkezdi ontani magából – a vírust. Merthogy ráksejtünk többé nem ráksejt, már nem is sejt, átalakulása befejeződött: vírus lett belőle.

Így születnek a vírusos betegségek. Minden olyan vírus, amely megtámad bennünket, valójában egy ember testében született, egy lázadó ráksejtből. Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy genetikailag kompatibilisak velünk vírusaink, és ha behatolnak a sejtmagba, nem egy értelmetlenség lesz az eredmény, hanem egy működő, sőt, a vírus számára előnyös kód. Természetesen a vírus nem tud különbséget tenni, ha csigába kerül és a csiga sejtjeivel találkozik, akkor is befúrja magát, csak így nem fog szaporodni, mert a létrejött genetikai kód értelmetlen lesz és a sejt halálához vezet.

Ezért is nem létezhet olyan emberre veszélyes betegség, hogy „madárinfluenza”. Természetesen létezhetnek olyan vírusok, amelyek több fajra is veszélyesek, azonban ezeknek a fajoknak igen közeli genetikai rokonságban kell lenniük egymással. Ha jövőre bejelentik az új, H29N-4i kódjelű cápainfluenzát, az nyilván nem a valós egészségügyi veszélyek közé fog tartozni…

(Kap egy ötöst, aki megmondja, melyik film volt az az elmúlt évtizedben, amelyik legtökéletesebben bemutatta a szellemi rák-vírus természetet…)