Elvisznek egy teret

2011. 03. 18.

Az alábbi írás a >személyes blogomra< indult, mivel csak egy pillanatnyi ügyre akartam reflektálni, de túl szervesen kapcsolódik a 2012 Blog témájához, úgyhogy végül „kisbejegyzésnek” kikerül ide, rányomom az előadás meghívójára. (Azt majd hétfőn felteszem újra, emlékeztetőnek)

 Kifogytunk-e már a nevekből itt, Magyarországon? Valóban a tengeren túlról kell neveket importálnunk?

Nem merek olyan ötleteket adni, mint pl. "Gömbös Gyula tér", mert ő ugye csúnyagonosznáci volt, és harcolt a szép jó okos haladáspárti Károlyi-kormány ellen, de ha már a Ferenc körút és az Üllői út találkozásánál fekvő, jelen pillanatban névtelen teret akarjuk elkeresztelni, akkor …nem lehetne mondjuk Pongrácz Gergelyről elnevezni? Ha már egyszer úgy alakult, hogy hirtelen megérezte, jobb, ha gyorsan megboldogul, mielőtt az '56-os forradalom boldogtalan ötvenedik évfordulóját át kell élnie?

De ha már úgyis a város teljes lakossága úgy hivatkozik eme közterünkre, hogy "a Corvin mozinál", akkor esetleg nem lehetne Corvin térnek nevezni? Olyan persze már van a II. kerületben. De mondjuk játsszunk Sliderseset, és gondoljuk végig, mi lett volna, ha Mátyás királyt halála után János herceg követte volna a trónon, mint ahogy ő akarta, akkor hogy alakult volna a történelem? Pl. nem lett volna Dózsa-féle felkelés, ergo nem lett volna Mohács, ergo nem lett volna török hódoltság, ergo nem lett volna Habsburg elnyomás, ergo nem lett volna kiegyezés, ergo a két világháború cakkumpakk elmarad, ergo nem jönnek be az oroszok, ergo még mindig a világ leggazdagabb országa lehetnénk, és a világ is sokkal kisebb szarban elmaradottabb lenne. Persze ez csak egy forgatókönyv a sok közül. Szóval nevezzük mán el Corvin János térnek, olyan még nincs.

Ha ugyanis Elvis Presley tér lesz a hivatalos neve, a pestiek továbbra is csak "a Corvin mozinál" fedőnéven fogják emlegetni, a budaiakról nem is beszélve, ami lehet, hogy a Budapest Film Zrt-nek némi többletbevételt jelent majd (már ha még mindig ők a tulajdonosai a mozinak), de sok haszna nem lesz.

Miért pont Elvis Presleyről? Miért nem Louis Armstrongról, John Lennonról vagy Buddy Hollyról? Utóbbi kettő volt akkora úttörő a rock and roll világában, mint Presley... Dehát lényegében mit mérünk mihez? Mennyi értéket köszönhetünk Elvis Presleynek? Itt a kérdés kulcsa, mert az érték fogalmával nincsenek tisztában az emberek. Még a magyarok se: nem értik a saját anyanyelvüket. Mit ér, az, amit Presley alkotott (ha egyáltalán ő alkotta)? Mennyivel leszünk több, jobb, nemesebb, okosabb emberek, ha végighallgatjuk az életművét?

Szórakoztat. Ez volt a XX. század nagy vívmánya. Feltalálta a szórakoztatóipart. A gyáriparos egykettőre rájött, hogy az egész nap, minden nap teljesen monoton munkát végző rabszolga felekkölcsönösegyetértésévellétrejöttszerződéstaláírószabadmunkavállaló egy idő után (ki rövidebb, ki hosszabb idő után) vagy belerokkan a monotonitásba, vagy irányíthatatlanná válik. Előbbi esetben mehet hajléktalannak, utánpótlás mindig van, viszont az utóbbi eset igen veszélyes. Hogy ezt a veszélyt elkerüljük, a monotonitást ellensúlyozó szertelen viselkedést irányított csatornába kell terelni.

S megszületett a buli fogalma. Az a szertelenség, amely csak önveszélyessé teszi a drónt (utánpótlás ugye mindig van, ezt tisztáztuk), de a kaptár társadalom keretrendszerét nem sérti meg. A buli motorja ugyanis a zene, amely lehet bármilyen szertelen, mégis matematikai alapokon működik, így determinisztikus lesz a gyökere a zene által meghajtott felszíni szertelenkedésnek is, határai előre meghúzhatóak, feltéve, ha a zenét okosan írjuk meg. S lőn: rákenroll.

Lucifer hívei mindig is mesterei voltak a tömeghisztéria keltésének (egész hatalmukat ezen keresztül szerezték), nosza, éltek is tudományukkal, meg lehet nézni a korabeli filmfelvételeket. A mai rockkoncerteken kevesebb az extatikus, megszállott, öntudatlansághoz közeli állapotban tomboló „néző” (hallgató? vendég? egyáltalán hogy hívják ezt az állatfajtát?), mint Elvis vagy a Beatles koncertjein. No persze, mindig van egy Király. A dancing monkey archetípus élő megtestesítője, a Sátán táncoló majma, akinek minden hangja, minden rezdülése őrjöngésre ingerli a közönséget – emlékszünk még a Michael Jackson videókra? Bizony, ő volt a következő Király, aki egy kétórás koncert alatt legalább 45 percig mutatta ujjaival a Sátán jelét, csak akkor már „pop”-nak hívták az irányított szertelenséget. Ma pedig már neve sincs. Nincsenek műfajok, „fajtalan” lett a tömegigényeket formáló kiszolgáló zene.

Nyújtott tehát értéket Elvis – ért valamit, amit csinált. Valami rosszat, számunkra. Ahogy Churchillnek is állítottak szobrot Budapesten, ahogy Mária Teréziáról is elnevezték a lánykori nevén Lenin körút egy szakaszát, és sorolhatnánk a sok kommunista utcanevet is, de nem tesszük, ők is mind elértek dolgokat a mi rovásunkra. Szóval lehet teret elnevezni Elvisről. Az sem lesz nagyobb bűn, mint Károlyi Mihálynak szobrot állítani a Parlament előtt, vagy magába az épületbe beszavazni négy évre Szakasits népbiztos (később elnök, volt ő minden...) dédunokáját. A kocka régen el van vetve.

S most jönnek az Elvis-pártiak, és megmondják, hogy Elvis hogy szót emelt az ’56-os forradalom mellett. Na igen, Gyurcsány is koszorúzott ’56-os emlékművet szép számmal, amíg helytartó miniszterelnök volt, szeretjük is érte nagyon, be kéne aranyozni a kezét forró arannyal. Hogy egy kicsit árnyaltabb legyen a kép, ugye emlékszünk Elvis szerepvállalására Vietnam kapcsán is?

Szerk: Ja és természetesen még egy szót sem szóltunk arról sem, hogy a rock and roll elengedhetetlen eszköze volt az úgynevezett szexuális forradalomnak, amely az emberek szerelmi életét teljesen tönkretette, az évtízezredek óta bevált módon működő udvarlási rítusokat felszámolta és ezáltal közel lehetetlenné tette, hogy az emberek alkalmas társat találjanak maguknak. (Tessék megnézni a házasodási és válási statisztikákat 1960-2010-ig!)