A modoros magántanár

2014. 12. 06.

Az alábbi írás a modoros blogra készült vendégbejegyzésként, de nem tudom, mikor fogják kitenni, ha egyáltalán, úgyhogy most közszemlére teszem a személyes blogomon, mindenki épülésére, főleg, hogy már íródik a következő, Az öngyűlölő címmel (lehet találgatni, kikről fog szólni).

-- -- --

Ebben a posztban a lakásukon órákat adó vagy tanítványokhoz eljáró magántanárokat és korrepetítorokat veséznénk ki.

Ennek a típusnak több különböző alfaja létezik:

A zenetanár

Legszembetűnőbb kellék a kötelezően feltett kalap. (Horribile dictu: farmerkalap!) Férfiaknál leginkább, de nőknél is, házon belül is, style-ként. Ennél az embertípusnál van reális esélye a szó szerinti farmermellény hordásának, persze csakis sötétkék vagy világosszürke formában. Egészében elhanyagolt a megjelenése, ócska, kinyúlt, agyonmosott és eleve olcsó ruhák, zakó, mosdatlanság, ápolatlanság, büdösség (főleg férfitanárnál). Farmernadrág viszont ki van csukva, kordbársony inkább, nőknél sötétzöld vagy halványkék színben pompázva, vagy esetleg bordó indiai szoknya (valójában kínai gyártmány), saru és tarisznya. Bőr vagy műanyag bizsuk, karkötők és bokaláncok (igényesebbeknél malachit).

Spangli fogyasztás gyakori, notórius alkoholizmus alap, majdnem elkerülhetetlen, elsősörben férfiaknál. Néha konzervatóriumba járt, máskor öt zenei általánossal botcsinálta zenész, de a különbséget még profik se nagyon tudják megmondani a kétféle között. Hangszeres játéka egyszerre megdöbbentően virtuóz és megdöbbentően slendrián. Pár másodpercenként üt/fog mellé, különösen, amikor alkoholizmusára való tekintettel korai időpontokra megbeszélt kuncsaftjait karikás szemekkel és remegő kézzel fogadja. Melléütéseit/fogásait ámbátor rendkívül profin tudja leplezni, játékába beleszőni. Mindig improvizál. Képtelen egy darabot kétszer ugyanúgy eljátszani, Mozartot és Bachot is átvariálja, élővé teszi. Kottában, metronómban nem hisz, szerinte a zenét érezni kell, és ezt demonstrálja is játékstílusával: a minimál-táncnak valami egészen különleges koreográfiáját prezentálja, vállait ütemre húzgálja vagy sarkával dobol, felsőtestével dülöngélő mozgást végez, zongorán a fortissimókra ráhajol, a pianissimóktól viszont elfelé billen, merev kartartással – egyedül ilyenkor látunk ujjain billentésnek nevezhető dolgot. Szintén zongoránál a forte-pedál kezelésére mindannyiuknak egységes algoritmusa van: lábtartóként funkcionál, akkordváltásoknál egy pillanatra felengedve. Sostenuto pedál viszont nem játszik, vagy nincs is: elektromos zongora, tipikusan Yamaha. (Jamaha...! Jamaszo...!)

A csemetékkel kortól függetlenül mindig tegeződik. Nyugodtan tegezzél, nem vagyok én olyan öreg... Népszerűségét elsősorban annak köszönheti, hogy bár a kommersz, mainstream zenéről mindig fikázódva nyilatkozik, mégis az összes sláger akkordmenetét kapásból vágja, legyen az kurrens vagy éppen örökzöld darab. Egyébként is eredménycentrikus: mindenféle unalmas skálázások meg egyéb ujjgyakorlatok helyett már a harmadik órán megtanítja a Nothing Else Matters akkordmenetét, hogy legyen az ifjú gitárbajnoknak mivel villognia az osztálytársak – és persze a különórák borsos árát fizető szülőség előtt.

A másik véglet a technikás: még egy év után is csak pötyögünk, skálázás, Czerny, metronóm, láttál-e-már-valaha, semmi akkordlefogás, semmi könnyűzene, csak combon vagy pianínófedélen metronómmal történő együtt püfölés, nesí-ess! Itt általában a lelkes kezdő hamar kiábrándul, és rájön, hogy ez nem neki való.

Tanarunk előnyben részesíti az etno- és világzenét, magyar népdalt csak elvétve tud, úgyis Kodály meg Bartók írta őket, kamu az egész, az igazi magyar népdalra tud is mutatni pár példát, Fellegajtó nyitogató extrém melankólikus hangnemben előadva (bár az is csak az Arcok miatt jutott el hozzá).

A dobtanár egy külön történet. Ő az, aki nem másnaposan várja az ifjú reménységet, hanem már enyhén snapszos állapotban. Sörrrel történő megkínáltatás esélye óra előtt itt a legvalószínűbb. A falakon Maiden, Nirvana, Pearl Jam poszterek, semmi kommersz szar, hagyjál már. Tetoválások száma 5 és 1 (egész testet behálózó) között mozog. Szakáll majdnem alap, hozzá tartozó hajazat pedig vagy hosszú, zsíros-copfos és kortól függetlenül ősz szálakkal tarkított (v. ö. alkoholfogyasztási szokások) vagy teljesen kopaszra borotvált.

A nyelvtanár

Az iskolai nyelvtanárral szemben ő nem a tankönyv-angolt beszéli, hanem az utca nyelvét. Az összes szlenget és káromkodást ismeri, ez népszerűségének talpköve. Nyelvtani szerkezetei néha sántítanak, kiejtése pedig a világ összes dialektusának tökéletes amalgámja – de valóban készségszinten beszél, az angol nyelvű filmeket, könyveket eredetiben nézi/olvassa, és nem mulaszt el fikázni egy sort, ha véletlenül vendégségben vagy más idegen közegben szinkronhangot hall: pampog egy sort „a világ legegyszerűbb nyelvéről”, felsőbbrendűsége teljes tudatában. Ő az, akit nem szabad összeereszteni a franciatanárral, a szóban forgó egyed ugyanis minden lehetséges alkalommal leszólja az oktatásban kényszeres anglomániát, kérlek, az indoeurópai világ nem csak az angolból áll! (Hoffmann Rózsa-szindróma!) Anglofóbiájának igazi oka persze az, hogy soha nem tanult meg rendesen angolul, ugyan, az nem kunszt, angolul ma már mindenki tud a Földön (őt kivéve). Szoknya + harisnya, áramszedős, félrebillenő Francais sapó. Nem mulasztja el kritizálni a brit imperializmust és az önjelölt igazságosztó Amerikát, amiért közbeavatkoztak Vietnámban vagy Kuwaitban, ÉS amiért nem avatkoztak közbe ötvenhatban! A reinkarnáció-elmélet élő bizonyítéka ő, mert gyakran magyar hanghordozásában, sőt, arcvonásaiban is kísérteties a francia jelleg! (Xantus Barbara-szindróma!)

A korrepetítor

Matek: Szinte mindig egyetemista. Mat, progmat vagy fizika szak, esetleg közgáz. 190+ centis magasság, görnyedt hát, sörösüveg vállak, rövid, lelapuló haj, vaskos szemüveg és kockás ing vagy kinyúlt pulóver (színe a szaktól függ, ahova jár). Farmergatya, fehér zokni. Népszerűségének titka, hogy jobban magyaráz, mint a diplomás tanárok többsége, és az érettségi anyagon túl hevenyészve átadja a nebulónak a vonatkozó felsőfokú ismereteket is. Integrálszámítás, Gauss-Jordan-elimináció, normálvektor, kilenc alatt a három. A tanítvány korrepetálásának fő oka ugyanis nem a matematikai képesség hiánya, hanem a lustaság, amelyért más tantárgyaknál csak leordítják a kedves szülők a fejét, emitt azonban beléjük verték, hogy a matek bizony készségtárgy (melyik nem az?), így megszeppenve figyelik alsó óta a gyermek bukdácsolását. (Pedig fater közgazdász, nagyfater hegedűn cincogott még anno dominika.)

Történelem: töri-szakos bölcsész. Szintén extrakurrikális ismeretekkel tömi tanítványa fejét a szülők által nehezen megkeresett pénzért: elkalandozik, mélyenszántó előadásokat tart az Észak-amerikai viking kolóniákról vagy a Gutkeled-dinasztiáról. Magyarázó stílusa katasztrófa, zéró kohézió. Tarisznya (jobbosoknál tarsoly) szériatartozék.

Informatika: általában munkanélküli informatikus (anno decebál GDF-et végzett, és brútusz 600 alatt sehova se menne el, ne már). Megjelenése változó, bár általában hasonlít a matekoshoz. Jól tud magyarázni, az egyetlen probléma, hogy amit a gépen csinál, az viszont a tanuló számára követhetetlen sebességű. Az installál, winyó, giga, partíció(!), ram, proci, algoritmizál, kódol, renderel, szkript szavakat előszeretettel használja. Tudja, hogy mi az a DMA, a legújabb Excel-verzióban viszont néha nehezen igazodik ki, a menüben való villámgyors keresgéléssel tovább fokozva a képernyőn uralkodó káoszt. Mindkét kezével tud egerezni, bár a billentyűzetet többet használja, de soha nem odaülve, hanem a tanítvány fölött akrobatikázva, gyakran melléütve.

No, hát dióhéjban ennyi. Lehet hozzáfűzni, tovább modorosítani...