A paráznaságról

2011. 06. 30.

Semmi izgalomra nem kell számítani, és nem is dörgedelmek következnek. A legkevésbé értett és ennélfogva legtöbbet vitatott pontja a Tízparancsolatnak: „Ne paráználkodjál!” (2 Móz 20, 14.)

Mi a paráznaság? Mi a paráználkodás?

A paráznaság fogalma eltűnt hétköznapi szótárunkból, így vitatott, hogy mit jelentett eredetileg. Érdekes, hogy ugyanez a vita nem csak magyar nyelvterületen zajlik, hanem más keresztény országokban is, még ott is, ahol a latin fornicatio szó helyi alakváltozatát használják (pl. angol nyelvterületen). Maga a szó eredetileg a prostitutióval rokon értelmű, illetve annak ellenpárja: a prostituált az, aki eladja testét, a parázna pedig, aki igénybe veszi szolgáltatásait. Így a szó első számű értelmezése:

1. Paráználkodik az, aki nemi örömök áruba bocsátásában bármilyen módon részt vesz, akár közvetítőként is.

„És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá.

És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek.” (Mát 20, 12-13)

Miért latrok a galambárusok? Miért pont őket kellett kiemelni?

Olyan ez, mint Brian életében a „boldogok a sajtkészítők” – nyilván félreértünk valamit. A galambárusok „szerelmet” árultak a templomban, ezért csapja ki őket a Názáreti.

Egy ide kapcsolható, de jóval tágabb értelmezés a következő:

2. Paráználkodik az, aki testileg intim kapcsolatba kerül valakivel anélkül, hogy lelkileg is intim kapcsolatban lenne vele. Ez alátámasztható azzal, hogy Krisztus urunk azt mondja (Mát 5,28):

„Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.”

„Gonosz kívánság” az ösztön zabolátlan kívánsága, az érzéki impulzusra megfontolás nélkül reagáló primitív impulzus, amely lépten-nyomon bűnre csábít és uralkodik felettünk, vagy mi uralkodunk felette; köztes megoldás nincs.

Hogy még tovább tágítsuk a kört:

3. Paráznaság mindenfajta nemi érintkezés, amely a házasság szentségének védelmén kívül történik. A mai világ életvezetési szokásai mellett ez a legnehezebben elfogadott álláspont – megjegyezve, hogy egyébként ez az egyház hivatalos álláspontja is. Arról pedig nincs is egységes állásfoglalás, hogy az úgynevezett „polgári esküvőre” korlátozódó párok házassága érvényes-e az Egyház szemében ilyen szempontból, vagy pl. más felekezet, más vallás rituális rendje szerint megkötött házasság… Morális szempontból ez már lényegtelen, nem hiszem, hogy az Isten aszerint válogatná meg, hogy ki üdvözül és ki nem, hogy milyen ruha volt a papon, aki összeadta hitvesével.

Az egyetlen pont tehát, ahol komoly vita van keresztény közösségek között, hogy milyen élethelyzetben engedhető meg a testi kapcsolat. Pl. a személy milyen érettségi fokán, vagy a kapcsolat kialakulásának milyen fázisában. A 3. pont szigorú feltételeinek enyhítésével ahhoz a meghatározáshoz jutunk, ami a legáltalánosabban elfogadott manapság (ez persze nem jelenti azt, hogy ez lenne a helyes meghatározás!):

4. A paráznaság a házasságtörés: házas személy követi el, vagy házas személlyel követik el, házasságon kívül. Ezen álláspont szerint a még nőtlen/hajadon személy nem követ el paráznaságot, hacsak a 2. pontban írottakat ki nem meríti. Ha van komoly érzelmi elkötelezettsége a másik személy iránt, akkor legyünk elnézőek, na… A probléma csak ott van, hogy egy mai 16 éves érzelmi elkötelezettsége mennyire vehető komolyan? Figyelembe véve, hogy ő maga nyilván halálosan komolyan veszi az éppen aktuális fellángolását, tehát bajban vagyunk, ha rábízzuk a döntést. További probléma, hogy manapság a kapcsolatok idősebb korban is túl könnyen jönnek létre és túl könnyen szakadnak meg. Szire-szóra, máról holnapra elhagyogatják egymást a „nagy szerelmesek”, mondván hogy majd találnak jobbat. A fogyasztói mentalitás itt is jelen van, arról nem is beszélve, hogy a rádióból meg a televíziós szappanoperákból ömlik a „szakítás” fogalma, ez mára magától értetődő végkifejlete lett egy kapcsolatnak, kivételes esetekben köttetik csak házasság, és még kivételesebb esetekben nem végződik csak válással. Ha ebbe a közegbe behozzuk a „szeretjük egymást, miért ne feküdnénk le” megközelítést, kezd érthetővé válni, miért mennek a klinikákon futószalagon az abortuszok.

Komoly problémák vannak tehát az általánosan elfogadott nézetekkel. Mindemellé még ott vannak a pornográfia direkt és indirekt formái is, amelyek előbbi esetekben lapátolják a kamaszfiúk arcába, utóbbi esetben pedig alattomosan sugalmazzák minden korosztály és mindkét nem számára a deviáns nemi magatartásformákat. Maga a „pornó” szó a görög porneiából származik, amely a fornicatióval közös eredetű.

De az elején azzal kezdtem, hogy nem lesznek dörgedelmek, úgyhogy ezt máskorra hagyjuk…