Zeitgeist

2009. 06. 20.

Amint >az előző bejegyzésben< megígértük, egy konkrét példát fogunk most kielemezni arra, hogy az igazságot elhallgatni kívánó elit hogyan használja fel az igazság már napvilágra került darabjait az emberek újabb és újabb szintű félrevezetésére.

Iskolapéldánk a Zeitgeist című közismert dokuentumfilm lesz. A bejegyzés igen hosszúra sikerült, de aki látta a filmet, mindenképpen érdemes elolvasnia. (Aki meg nem látta, az persze nézze meg, jelen bejegyzéssel együtt nagyon jó tréning a kritikus gondolkodásnak, hogy hogyan kell nem benyelni valamit azért, mert jól hangzik.)

Még mielőtt láttam volna a filmet, közismertsége volt az első nyom, amely miatt gyanítani kezdtem, hogy egy igen sikeres manipulációs eszközről van szó. Az olyan könyveket, filmeket, egyéb tömeges közlésre alkalmas információcsomagokat, melyek a hatalmat veszélyeztetik, sosem szokták engedni bejutni a teljesen központilag irányított elosztórendszerbe, így elég kevés ember ismerheti meg őket, a bennük foglalt információk sosem terjengenek közszájon. Amikor a Zeitgeist címét elkezdtem innen is, onnan is hallani, felkeltette az érdeklődésem, és múlt héten sikerült megnéznem. Az első (nem túl pozitív) benyomások után ezen a héten majdnem egy teljes napot töltöttem azzal, hogy felboncoltam a filmet, mondatról mondatra, képről képre végigelemeztem, és kétméteres listát készítettem a benne található „furcsaságokról" és felismerhető technikákról. Ebből a listából most megpróbálok összeállítani egy áttekintést.

Az első és legfontosabb felismerhető technika, melyet már az előző bejegyzésben említettünk, az igazság keverése a hazugsággal, tényekből hamis következtetések levonása. A vallásos intézmények korruptsága közhely, a WTC-elleni támadással kapcsolatos sanda gyanúk már az esemény után pár nappal megjelentek a neten, a világot irányító pénz- és hiteldiktatúráról pedig lépten-nyomon lehet olvasni - miért ne „leplezzük le" tehát ezeket a széles nyilvánosság előtt, alaposan körbekerítve a saját érdekeinket szolgáló gondolatokkal?

Ami a film első nézésekor feltűnt, hogy egyazon oldalon álló történelmi személyiségek közül egyeseket negatív, másokat pozitív színben tüntettek fel. Innentől kezdve ez a látszatszembenállásra építő megtévesztő technika, ugyanaz, mintha Magyarországon az MSZP közismert korrupciós ügyeit „leleplezve" próbálnánk a Fideszt pozitív aranyfénybe helyezni, vagy akár, lévén amerikai film, a Demokrata és Republikánus párt látszatharcában szeretnénk állást foglalni...

És bizony, ami már első megnézéskor kiveri a szemet, az a filmet készítő nagyon tájékozott összeesküvés-kutatók naív tiszteletköre a holokauszt-mitológia körül, az I.G. Farben által gyártott Zyklon-B-vel, mellyel emberek millióit ölték meg (egyperces néma röhögés), majd rögtön ezután egymásra dobálják a Republikánus Bush-dinasztia képeit, és a tetejére nyomnak egy jó vastag horogkeresztet. Aki egy kicsit is járatos az amerikai bulvárpolitizálásban, az tudja, hogy mivel ott a Republikánusok csúfolják önmagukat jobboldalinak, a Demokraták pedig baloldalinak, a két oldal előszeretettel nácizza és komcsizza egymást (amint arról már >korábban< volt szó), innentől kezdve pedig a Zeitgeist szimplán egy Demokrata propagandafilm és ilyen szemmel is nézendő. Nem véletlen, hogy pont az elnökválasztás előtt egy évvel került forgalomba, jól ráhúzva a vizes lepedőt a gonosz Bushra, aki egymaga felelős a WTC-katasztrófáért; miközben a film 3. része nagyvonalúan siklik el mindazon Demokrata politikusok felett, akik aktív szerepet vállaltak a pénzügyi diktatúra felépítésében - az egy Woodrow Wilsont kivéve, aki természetesen „nagyon megbánta", hogy törvényesítette a FED-et, saját kezűleg dobva Amerikát abba a szarba, amibe épp most fullad bele.

Node haladjunk sorban!

Kinek tűnt fel, hogy a film kapásból hipnotizációval kezdődik? „Művészi elemnek" álcázott epileptikus kép- és hanghatás, nyilván részlegesen módosított tudatállapotot céloz, melyben könnyebben szuggerálható a meditatív és transzállapotokhoz nem szokott nyugati ember. (Nem mintha a keletiek mostanra különböznének ilyen szempontból.)

A kellemetlen kép- és hangsort a sok lövöldözéssel átmenet nélkül váltja fel egy esztétikailag kellemesebb szekvencia, amelyre így duplán fogékony lesz az ember, ez pedig nem mást mutat be, mint az evolúciót. Az egysejtű a szemünk előtt változik át emberré, minek ide Isten? Mélytudati szinten máris megalapozták a film első részének fő mondanivalóját, innentől az esetleges logikai hézagokon remélhetőleg nagyvonalúan átsiklik a néző. Az evulúció csúcspontja (a zene feszültségének szempontjából is) az absztrakt emberi gondolkodás képességének megjelenése, az 1+1 = 2, amelyből közvetlenül következik kérem szépen a Holy Bible és a Stars and Stripes, a vallás és a nemzet szimbólumai, a baloldali, vagyis „haladó" ideológia két legnagyobb ellensége, és ez a kettő mit hoz magával?

Újabb félóra lövöldözés. (Amint azt a film majd verbálisan is kifejti a végén.)

Ez a vizuális átkötésnek ugyanaz a „ravasz" (valójában primitív) technikája, amelyet a hírműsorokban is láthatunk minden nap, azon hatalom által alkalmazva, melyet a film állítólag leleplezni kíván és közben rejtve hitet is tesz mellette.

Egy gazdátlan hang beszél nekünk az első nyilvánvaló igazságról: hogy a világi vonatkozású hatalom a vallásos intézményeket korrupttá tette, és belerejti a lényegi mondanivalót: "The religious institution was put there by the same people who gave you your goverment, your corrupt education, who set up your international banking cartells" - miért is? Az emített intézmények, a jelenkori kormányzati, oktatási és pénzügyi rendszer pont a vallásos hatalom alkonyával kapaszkodtak a csúcsra. Akkor mi ennek a kijelentésnek az alapja?

Ezek után bemutatják a keresztény vallás legostobább banalitás szintjén való értelmezését (mely szintre néha maga az egyház is szereti lehúzni), és ezen az alapon támadja be a film magát a krisztusi mítoszt, eljutva a végkövetkeztetésig, hogy Jézus Krisztus nem is létezett, ergo a keresztény vallás csupán a társadalom feletti kontroll eszköze, merthogy nincs valóságalapja.

Mindez abból következik a filmben, hogy Krisztus valóban egyike volt az ún. Napisteneknek. De ha feltesszük, hogy csak egy Isten van, és minden vallás ugyanarról az Istenről beszél, ugyanazt az igazságot közvetíti egy sajátos formájában követői felé, mi a rendkívüli abban, hogy ugyanazt az egy történetet („The Greatest Story Ever Told", ahogy az 1. rész címe meg is nevezi) mesélik el az embereknek újra meg újra - illetve hogy itt a Földön különleges időszakokban, nagyon ritkán, ez a történet játszódhat le akár fizikai manifesztáció szintjén? A tény az, hogy Krisztusnak nagyon kevés tanítása maradt fenn és még kevesebb életrajzi adata, a hiányzó részeket pedig a vallásalapító zsinatokon nagyrészt egyiptomi eredetű (zsidó, ősi etruszk) mitológiákból rakták össze, ez is közismert. Krisztus puszta létével kapcsolatban maga a film is ad támpontokat, akaratlanul. Egyrészt úgy aposztrofálja Krisztust, hogy „The most recent of the solar messiahs", vagyis míg az őt megelőző 2.000 évből több tucat hasonló figurát tud felmutatni, az utána következő 2.000 évből egyet sem! Másrészt, mivel a precesszió működésével és az új korszak eljövetelével a zsidók tisztában voltak, az időszámítás kezdetekor óriási messiásváró láz uralkodott a világnak azon a részén, Jézus Krisztus pedig sajnos >az előző bejegyzésben< említett „igazság-felhígulás" áldozata lett, alakja és a róla szóló történetek elvesztek az egyéb messiások történetei között. „Vízen járt, leprásokat gyógyított? Na és, van még 323, akiről ugyanezt mondják." Ennek ellenére említést nyert több történelmi rekordban, noha a krónikások, akik bármiféle rekordokat ránk hagyhattak, Római és Bizánci krónikások voltak, és rá lehet pillanatani a térképre, hogy Názáret és Bizánc milyen távolságra van egymástól, az akkori viszonyok fényében. Hogy néz ki a sztori a birodalom két centrumában ücsörgő polgárok szemszögéből? A birodalom több száz leigázott népe közül az egyik, a zsidó, messiáskereső lázban fetreng. Kit érdekel? Persze, hogy nem írtak róla köteteket.

A film egyébként, miközben asztrológiai alapon próbálja megmagyarázni a dolgokat, hemzseg az asztrológiai csúsztatásoktól és hibáktól. Közismert évszázadok óta, hogy a „Betlehemi Csillag" nevű égi jelenség a Jupiter és a Mars egy nagyon ritka optikai együttállása volt, a Szíriusz nem érdemelne említést semmilyen történetben, hiszen folyamatosan látható éjszakánként a téli égbolton. Ha az Aszcendenst a Szíriusszal összekötjük, az így kapott tengelyre nyilván fog esni valahol 3 fényesebb csillag, amikre rá lehet magyarázni, hogy ők a 3 király. (Arról nem is beszélve, hogy a Szíriusz, keleti elhelyezkedése miatt, nem látható a Nap-AC konjunkciójakor - hajnalban -, mert a Nap már az I. házból derengésbe vonja a keleti égboltot.)

A Betlehemi csillagról még annyit, hogy csak a XX. század számítógépeivel nyílt lehetőség arra, hogy pontosan kiszámítsák, mikor voltak az olyan Mars-Jupiter együtállások, amelyek teljes optikai fedéssel jártak, s mit ad Isten, pont az időszámítás kezdetekor volt 3 is ilyenből.

Az asztrológiai analfabetizmus másik jele „a Vízöntő, ami a tavaszi esőket hozza" - könyörgöm, január-februárban? A Vízöntő a leghidegebb és ezért a legnedvesebb hónap, ráadásul levegőjegy.

Egyébként a tévinformációkat és a rámagyarázásokat felváltva vonultatják fel.

A tévinformáció legszebb példája a Nap-messiások sorában elrejtett Sákjamuní „Budha" (egy d-vel írva), aki a krisztusi kvalitások egyikével sem bírt: természetes nemzéssel fogant, emlékezetem szerint májusban született, nem 12 állandó tanítványa volt, hanem 5-ről növekedett folyamatosan, nem járt vízen, nem feszítették keresztre (természetes halál, vagy egyes verziók szerint megmérgezték), és főleg nem támadt fel sehány nap után.

A rámagyarázások közül az egyik kiemelkedő a Szűzanya misztériumának összehozása a Virgo csillagképpel anélkül, hogy bármilyen asztrológiai kapcsolat lenne, a másik pedig a Nap születésével, halálával és feltámadásával kapcsolatos logikai bukfenc: ha a Nap 3 napra megáll a Crux csillagkép „közelében" karácsonykor (az asztrológia nem ismer ilyen fogalmat, hogy „hát valamerre arrafele"), és húsvétkor győzi le hivatalosan a sötétséget, akkor úgy lenne logikus, hogy a karácsonyt és a húsvétot fordítva ünnepeljük. Apropó kereszt: pár perccel később a keresztény vallás keresztjének eredetét már a Zodiákus közepéből származtatják (egyébként ez közelebb van az igazsághoz), ezáltal önellentmondásba kerülve a Crux-elmélet kapcsán.

Tipikus és mindvégig megfigyelhető technika, hogy sosem tesznek túl sok megalapozatlan állítást egymás mellé anélkül, hogy be ne tűzzenek közéjük egy darab igazságot, általában közismert tényt (pl. a kereszténység azért használja a Hal-szimbólumot, mert ez a Halak Korának vallása).

S végül, miután újra jön egy, a közönség megnyerését szolgáló dolog: a vakhit egyik köznevetség tárgyát képező állításán nevetünk (a világ csak X ezer éves), bedobják a „perdöntőnek" szánt „nemdokumentáltasenki" aduászt, és jön az azonnali végkövetkeztetés: „The Christian Religion is a parody on the worship of the Sun" - idézet Thomas Paine nevű ismert szabadkőműves felforgatótól. Majd lerakják a liberális hazugságmédia egyik kedvenc ütőkártyáját, „we wanna be factual", miközben a monitoromról már lelógott a tárgyi tévedések és alaptalan kijelentések listája. Csak Hórusz és Jézus összehasonlításában annyit találtam, hogy végül meg is untam a kigyűjtésüket. „The Sayings of IU = The Sayings of Jesus" - tényleg, mindkettő mondott dolgokat? Plágium! Aztán: „The two mothers of Child-Jesus"??? - nem vagyok keresztény, nem ismerem az összes mítoszt, bár az evangéliumokat olvastam többször, de ilyenre nem emlékszem. (Buddhának volt egy szülőanyja, „Májá", és egy nevelőanyja, „Prádzsápatí".)

Mindezt 30 perc alatt sikerült összehozniuk. És jönnek a végkövetkeztetések: az inkvizíció, a keresztes háborúk, és a „dark age" (vö. >az 5. ponttal<), aztán egy idézet, méghozzá nem mástól, mint Robert G. Ingersoll, aki igazi antidemokrataként mindig ott kavart a politikában annak ellenére, hogy soha semmilyen választás útján kapott népi felhatalmazása nem volt, és nem mellesleg a „Golden Age of Freetought" gúnynevű jelenség egyik fő szószólójaként funkcionált - ez a kor tulajdonképpen a liberalizmus hirtelen és kontrollálhatatlan szárnyrakapása volt, olyan szellemi anarchia, mely táptalajává válhatott az utána bevezetett szellemi diktatúrának, ide köthető pl. a Darwinizmus mint -izmus megjelenése, tehát tudományos tételből a társadalmi vezérlőideológia egyik fő paradigmájává emelkedése, valamint a szüfrazsett-mozgalom, mely politikai törekvésből emancipációs forradalommá nőtte ki magát, alapjaiban torpedózva meg a világ egykori természetes rendjét >az egyenlőség hamis ideológiájával< támogattatva.

Mivel meglehetősen bő lére eresztettem az 1. rész elemzését, eltekintek attól, hogy a 2. részben található néhány logikai hibát részletesen kielemezzem, hiszen a 2. rész közlendője alapvetően rendben van, sőt érdekes, hogy a közismert WTC-csalás leleplezése mellett arra is kitér, hogy gyakorlatilag a terrorizmus mint olyan a hatalom egyik eszköze - természetesen az egésznek a végkövetkeztetése az, hogy ez alapvetően a Nácik módszere, ők találták fel, és csakis ők használhatják ugyebár (szavazz Obamára és akkor senki se fog robbantani), ezt a burkolt kijelentést pedig megintcsak közrefogják két olyan momentum közé, amelyek együtt „elviszik", az egyik a nyilvánvaló ostobaság, hogy a sivatag közepén ücsörög egy csapat turbános ember egy barlangban, és ők szervezték meg a világtörténelem legnagyszabásúbb terrorcselekményét, a másik pedig egy részlet a Network c. filmből, a '70-es évek „Truman Showjából" vagy ha úgy tetszik „Mátrixjából".

A Network kötelező darab, az egyik első olyan film volt, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a dolgok alapvetően teljesen másképpen működnek, mint azt a TV előtt ücsörgő átlagember képzeli, csak abban az időben erre még nem volt kereslet, fogékonyság, ezért nem keltett akkora visszhangot, mint az ezredforduló hasonló „wake up"-filmjei.

A 3. rész elején szembe tűnik, hogy az amerikai „Alapító Atyák" jó fejnek vannak feltüntetve, akik tudták, hogy milyen rossz dolog a kamatrabszolgaság - de persze odáig már valahogy nem jutottak el, hogy a szövetségi kormány felügyelete alatt lévő állami központi bankot hozzanak létre, amely állami szolgáltatásként végzi a pénzkibocsátást, és semmiféle kamatot nem kér.

A film hitelesen bemutatja, hogy hogyan kreálják a gazdasági válságokat, de >ez sem nagy titok<, bár utána visszhangozza azt a >téveszmét<, hogy a pénznek az aranyfedezettől lesz értéke. Bemutatja azt is, hogy hogyan hajszolják a különböző országokat háborúba, bár közben azt érezteti a nézővel, hogy mindez a pénzről szól, holott nyilvánvalóan a bankok tulajdonosainak nincs szükségük arra, hogy pénzt keressenek, hiszen >szabadon előállíthatják<.

Ezután leleplezik a média és az iskolarendszer negatív hatását az emberi gondolkodás képességére, s miközben újabb Network-részletet játszanak be, feltűnik az újabb Demokrata-elem: Rupert Murdoch ősgonoszként való beállítása, mintha a demokrata kötődésű(bb) média nem lenne éppen olyan korrupt, mint a Republikánusabb, és mintha nem pont a filmben „gonosz médiaként" jó sokat mutogatott Fox lenne az, ahol valahogy mégis otthont kapnak a rendszerellenes utalgatásokkal teli produkciók, mint pl. a Simpsons vagy a House.

A film végkövetkeztetése: bemutatja azt a törekvést, hogy az egész világot egy központi kormány fennhatósága alá vonják össze, az emberekbe pedig chipeket ültessenek (van még valaki, aki nem hallott ezekről?), eltöröljék a nemzetek szuverenitását, és persze ez szörnyű dolog - és most jön a logikai bukfenc, hogy is csinálják ezt? A félelem és a megosztottság által, valóban. És persze nem az új hatalmi rendszer módszere ez, dehogy, már évszázadok, sőt évezredek óta csinálják, eszközeik pedig: „religion, patriotism, race, wealth"... Vagyis ezt a világhatalmat csak úgy állíthatjuk meg, ha felismerjük, hogy ezek szar dolgok, száműzzük őket az elménkből, felejtsük el a vallást, és főleg: felejtsük el a nemzeteket! Rassz? Hát erről a szóról csak a keresztet égető Ku-Klux-Klán juthat eszünkbe, világos. Váljunk tehát színvakokká, ne figyeljünk a különbségekre, ne nézzük, ki honnan jött, milyen ember, miben hisz, milyen tradíciót, kultúrát, értékrendet képvisel, ezek csak megosztanak. Testvér lészen minden ember, és akkor legyőztük a gonoszokat...

...és akkor nem Republikánus, hanem Demokrata párti elvek alapján hoztuk létre a világállamot.

Érdemes végiggondolni ezt. Valaminek az ellenkezőjéből hogyan lehet kihozni ugyanazt? Aki ezt tudja, az tudja, hogyan lehet létrehozni azokat a szellemi csiki-csukikat, amelyekbe ha az emberek egyszer bekerültek, soha ki nem kerülnek belőle, és tehetetlenül sodródnak a létrehozó által megszabott irányba. Számomra ez a film igazi tanulsága. Az igazságra nem lehet véletlenül rálelni; ha egyszer elvették az emberektől, onnantól csak a hazugság hazugsággal tagadása fog ismétlődni.

És a végkövetkeztetés felemelő, spirituális magasságokba jut. A baloldali (vagyis demokratikus-individualista-anarchista) ideológiák kedvelt pótszere volt a XX. század derekán az elvesztett keresztény vallás helyére alternatív spiritualitást építeni, a világ spirituális-transzcendens tanításaiból összeválogatva egy olyan egyveleget, amely ezt a fajta ideológiát szolgálja. „We are powerful, beautiful, extraordinary!", mondja egy testetlen hang - na igen, mindenki extraordinary, mint a Bryan életében a kórus, „Mi mind egyéniségek vagyunk! (- Én nem! - PSZT!)" Hogyan lehetünk mindannyian különlegesek? Hogy egyéniek, különbözőek vagyunk. Nodehát az „divide and conquer", nem? Na erre varrjunk gombot.

A következő testetlen hang már megnevezi magát, „Richard Alpert". Nem, ő nem a Lostból jött, közismert neve: „Baba Ram Dass", mellesleg Timothy Leary, a hírhedt drogpápa aranyhaverjaként kezdte pályafutását. „Csúnya dolog" megemlíteni, hogy zsidó (miért is?), de a dolog onnantól érdekes, hogy a wikipédián 2 kattintással eljutottam tőle J.P. Morganhez, a filmben is bemutatott főgonoszok egyikéhez...

És a dolog még fokozódik. A következő, aki megszólal, Carl Sagan, aki az „alternatív" gondolkodás híveinek körében igen népszerű, de valójában ez az alternatívság a rendszeren belüli alternatíva, és Sagannak olyan sok van a rovásán, hogy inkább neki se állnék részletezni; ő volt az, aki szervetlen aminosavakból sugárzással megpróbált mesterséges életet csinálni (Srácok, már bebizonyítottátok, hogy nincs Isten, nem? Hányszor kell még?), azonkívül korunk egyik legnagyobb doomsday-vészmadara, ha nem tudós lenne, hanem spirituális figura, már rég köznevetség tárgya lenne: többek között megjósolta, hogy a kuwaiti olajkutak füstjétől a fél bolygó ki fog pusztulni, aztán elkezdett keresni egy meteort, lehetőleg minél nagyobbat, amelyik majd jól nekimegy a Földnek és végünk... mellesleg a szekuláris humanizmus egyik nagy szószólója volt abban az időben, mikor vélhetőleg ez a felvétel keletkezett, ez az ideológia és a ráépülő mozgalom pedig szintén tudjuk, hova köthető politikailag (ha nem, nézzünk utána).

Mindezek persze olyan dolgok, melyeket kiragadok a spirituális nagymegmondások folyamából; az „it's only a ride" is jó gondolat, csak persze lehet rosszul is értelmezni, lehet belőle hippi-ideológiát is csinálni, ahogy a filmben halljuk: „it's only the choice, no effort, no work, no job"... Persze, hiszen „all you need is Love", ahogy egy másik népszerű baloldali spiritualista megénekelte, aztán szépen lelőtték, mert az >Irányítók< emberének nézték, pedig csak hajlamos volt dolgokat túlegyszerűsíteni, dehát végülis a dalszöveg az dalszöveg, nem szent könyv. Semmi más nem kell, hogy jól menjenek a dolgok, csak a Szeretet - amíg le nem jössz az anyagról, és észre nem veszed, hogyan működik a világ.

A záró gondolat: „The Revolution is Now". No igen, már jó 300 éve folyton éppen most van, csak eddig még valahogy nem sok jó sült ki belőle...

HELYESBÍTÉS: Nem tudom, a bejegyzés írása közben miért hivatkoztam következetesen Mars-Jupiter együttállásra a Betlehemi csillag kapcsán, ez természetesen Jupiter-Szaturnusz együttállása opcionálisan a Marssal együtt, a népszerű verzió szerint a 3 bolygó együttállása (vö. 3 királyok) volt az a nagyon fényes csillag, mely tényleg megjelent az időszámítás kezdete előtt néhány évvel. További asztrológiai pontosítás: a Crux csillagkép a mediterráneumból és onnan északra nem is látható.