Az Árpád-vár

2009. 08. 14.

Valódi blogbejegyzés következik.

Nándival ma fent voltunk a Pilistetőn, Dobogókőnél, és megmutatta nekem, hol van az a koordináta-pont, amelyre az a bizonyos Árpád-vár épült, ahol a beavató koronázását végezték az Árpád-házi (és feltehetően még egyes későbbi) királyainknak. Természetesen ez nem azonos a ceremoniális koronázással, mely a népnek szánt formaság volt, és a beavató koronázás után került rá sor.

Hangsúlyozom, ez a pont nem azonos Dobogókővel! Sokan azt hiszik, Dobogókőnél van a Föld „szív-csakrája”, valamint itt koronázták beavatott királyainkat is. Mindkét ponton téves az elképzelés. Kétségtelen ugyan, hogy Dobogókőn különleges energiák működnek, főleg felhős időben észlelhető, mennyire megmagyarázhatatlanul, „természetellenesen” világosabb van mind a közvetlen környezethez, mind a szomszédos csúcsokhoz képest. A Pilisben valóban működik egy igen jelentős energiaközpont, de annak epicentruma nem a Dobogkői szirteken található. Inkábbis egy völgykatlanban keresendő nem messze onnan, de természetesen még ha tudnánk, sem árulnánk el, hol van ez a pont, azt ugyanis nem kéne sem szájtáti zarándokok kegyhelyévé tenni (a dobogókői kilátóhoz hasonlóan), sem feketemágusok éjféli ügyeskedéseinek színhelyévé.

Dobogókőről továbbhaladva néhány kilométert az erdei utakon, hamarosan elértünk egy (a többihez képest) igen meredek csúcs közelébe, melyre nem vezetett fel semmilyen út. Az erdőben utat törve magunknak felmásztunk, és odafent egy szabályos háromszög alakú várrom fogadott bennünket, melyet szinte teljes egészében betemetett már a föld. A várrom közepén egy mesterségesen emelt halom, melynek tetején egy kő feküdt, melybe kettős keresztet véstek. Piros-fehér-zöld szalagot is találtunk az ágakon, rég kialudt mécseseket a földön – az Árpád-vár is kegyhely, azonban jóval ismeretlenebb és elhagyatottabb, mint Dobogókő.

Nem is örültem volna a hemzsegő turistáknak, jövő-menő autóknak, sivalkodó gyerekeknek, miközben próbáltam bemérni az energiapont epicentrumát. Mondjuk nehéz is lett volna elvéteni, mert minél közelebb kerültem hozzá, annál erősebb nyomást éreztem a gyomromban, mely a torkomba is felsugárzott.

Ráállva a pontos középpontra, egy, az egész Kárpát-medencét lefedő energiahálózatot pillantottam meg, melybe királyaink – a megfelelő beavatás birtokában – be tudtak „csatlakozni”, miközben fejükre helyezték a koronát, s részben ez biztosította hatalmukat eme föld felett. A pontról szimbolikusan letekintettek országukra, tovább-továbbfordulva egyenként mind a négy égtáj felé.

Szervezünk is oda egy túrát, >itt< lehet rá jelentkezni!