Atlantisz és az Irányítók

2009. 09. 17.

Soron kívül foglalkoznunk kell ezzel a témával, mert, mint >a kutatási módszerek< esetében, itt sem lehet már tovább halogatni, el kell magyarázzuk, hogyan jött ez az egész >Atlantiszos agybaj< az >Irányítók< fél év alatt szépen felépített történetéhez.

Elkerülhetetlen volt Atlantiszról írnunk, noha tudjuk, hogy ez a legtöbb ember számára elfogadhatatlan – aki vallásos, annak ezért, aki materialista, annak azért. Elkerülhetetlen volt, hogy teljes képet kapjunk az Irányítókról és ezen keresztül azokról a kardinális történelmi folyamatokról, amelyek a jelen korban zajlanak.

Egyébként a következő rádióra tervezzük (jövő hét végén), hogy részben – persze úgymond „világi” témák mellett – Atlantiszt fogjuk remélhetőleg mindenkit kielégítően kivesézni. Nándi fogja képviselni az „Atlantisz-specialistát”, egy másik vendég pedig a „laikus-szkeptikus” kérdezőt, de természetesen e-mailben lehet küldeni nekünk olvasói-hallgatói leveleket, kérdéseket, amelyeken szintén sorban végigmegyünk majd. Szeretnénk ugyanis, ha ez az atlantiszos téma minél kerekebbé és emészthetőbbé válna a 2012 Blog olvasóinak.)

Nos, hogy felvegyük Atlantisz történetének fonalát: miután a fehér erők seggberúgták őket és megtiltották, hogy atlantiszi emberfeletti lények mászkáljanak e világon, mágikus képességeket használva, az atlantiszi szellemcsaládok a földi túlvilágra kényszerültek és ott is tanyáznak a mai napig is. (Leszámítva azokat, akik úgymond „kiugrottak”, a vereség hatására elhagyták Atlantiszt és elindultak inkább egy tisztább úton.) Természetesen az atlantisziak nem adták fel ilyen könnyen a küzdelmet és a bolygó, valamint az emberi faj feletti uralmat.

Egyik fő fegyverük éppen az, hogy a túlvilágon tanyáznak, így az elhalálozó embereket haláluk után „várják”, istenként, ahogy az sok vallás tanításaiban megvan, ezzel is erősítve saját isten-imázsukat. S ha valaki elhiszi róluk, hogy valóban istenek, s főként elhiszi azt, hogy nekik joguk van ítélkezni az elhunyt fölött, akkor bizony >a reinkarnációt< irányítani tudják. Természetesen először a megfelelő vallásos hiedelmek magjait el kell vetni, hasonlóan, ahogy a Bene Gesserit vallásmérnökei teszik a Dűnében… Az atlantisziak pedig mesterei az emberek manipulálásának, hiszen ők voltak a tervezőmérnökök, így tudják, hogy adott hatás elérése érdekében milyen „gombokat” kell nyomogatni az emberi pszichében. Hogy hatalmukat az evilági létezésben is biztosítsák, le-leszületnek emberi formában, különböző küldetések végrehajtására.

S ezzel elértünk az Irányítók legelső-legfelső szintjéhez.

Az atlantisziak között is értelemszerűen hierarchia van, és nyilván akik lejönnek, azok a „kisebb katonák”, azok a lelkek, akik a szamárlétra alján vannak. A >Jehova< közelében ülők, a felső vezetők sosem „mocskolnák be” magukat az emberi léttel – mely számukra olyan, mint egy embernek kutyaként vagy disznóként létezni. A leküldött kiskatonák azonban itt a Földön iszonyú hatalmat élveznek, legalábbis mára, hosszas és áldozatos munkával kiépített hatalmi rendszerüknek köszönhetően. Itt „lent” ők vannak a legfelső szinteken, ők az Irányítók irányítói, az atlantiszi akarat legfőbb végrehajtói.

Ritkán kerülnek ők a figyelem középpontjába, ritkán lesz belőlük igazán fontos ember a tömegek szemében, vezető politikus, sikeres milliárdos, pápa, nobel-díjas professzor, filmsztár, stb. Mindössze egy pár ilyet lehetne felsorolni közülük az egész világon. Általában a háttérben munkálkodnak, jelentéktelennek tűnő szürke eminenciásokként. Ha például egy multinacionális cég teljesen az Irányítók kezében van, valószínű, hogy legalább egy atlantiszi inkarnáció van a felső vezetésben, azonban semmiképpen nem az elnök vagy a vállalatigazgató az – és mindössze a tíz legbefolyásosabb (nem címe, hanem valódi hatalma alapján legbefolyásosabb) ember tudja a cégnél, hogy valójában ki az a hátsó irányító, az a tanácsadó, akinek tanácsára a cég első embere valahogy mindig hallgat – aki a tényleges irányvonalat megszabja, aki az érdemi döntéseket hozza. Ugyanígy működik ez a politikában is, egy elnök vagy miniszterelnök közelében mindig vannak tanácsadók, jelentéktelen és semmitmondó titulusokkal, észrevétlen elvegyülve a sok hájfejű, semmittevő tótumfaktum elvtárs között, s valójában ők diktálják az irányt, az ország hivatalos vezetője csak a megszabott irány követésének részletkérdéseiben dönthet. Magyarországon még ezek a háttéremberek sem atlantiszi inkarnációk soha – a legmagasabb irányítók gondosan ügyelnek arra, hogy az olyan kulcsfontosságú országokban, mint Magyarország (bizony), Nagy-Britannia, Amerika, Kína, Izrael, Oroszország, stb., jópár lépésnyi távolságot tartsanak a látható vezetőktől, így helyi és nemzetközi „közvetítők” hosszú láncán keresztül tudnak csak hatni rájuk. Magyarországon szinte nyílt titok, hogy a tényleges gazdasági és politikai hatalom terén a két csúcsember Bokros Lajos és Soros György. (Hogy az ennél is magasabb szintű hatalmi ágakban, tehát az okkult végrehajtásban, a titkosszolgálati-hírszerzési-elhárítási és a médiahatalomban kik a fő emberek, arról sejtelme sincs senkinek.) Azonban természetesen egyikük sem atlantiszi, sem pedig az ő közvetlen felettesük, vagy bárki, akit ők ismerhetnek a Bilderberg-csoportból vagy a szabadkőművesek közül.

Eme szabály alól vannak kivételek, pl. George W. Bush, akinek az arcán első pillantásra látható az atlantiszi „beütés” annak, aki tudja, mit kell keresnie. Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy nem minden atlantiszi származású „ember” Irányító – hiszen vannak, akik kiszálltak az egészből – és nem minden Irányító atlantiszi. Igazából az, hogy ki Irányító és ki nem, nem is dönthető el élesen, hiszen ha egy olyan parancsuralmi hierarchiát nézünk, amelynek tetején Jehova áll, a legalján pedig egy multicég takarító nénije, nyilván a takarító néni már nem Irányító, a határt pedig meg kellene húzni valahol, bár igen nehéz. A legegyszerűbb az lenne, ha Irányítónak sorolnánk azokat, akiknek már Atlantiszról tudomása van, bár, hogy milyen tudatossági szinten mennyi tudomása van ezekről a dolgokról valakinek, az megint csak viszonylagos: az atlantiszi Irányítók saját közeli embereiket is elhallgatással és hazugsággal tartják a helyükön. Minél magasabb szinten áll valaki, annál többet tud – és valójában még egy 33. szintű szabadkőműves is hazugságokban él –, a teljes igazságot pedig csak azok a magasabb atlantiszi vezetők tudják, akik soha nem inkarnálnak a földre emberi formában.

Az atlantisziak a történelem során mindig is közöttünk jártak, és a hatalmuk visszaszerzésén munkálkodtak. Ők hozták létre az Egyiptomi Birodalmat (ezért nevezzük őket populáris ezoterikus nevükön „Atlantisznak”) csakúgy, mint a Római Birodalmat, mely már gyakorlatilag a mai „modern” világ prototípusa volt, de szerencsére a pusztai népek vezetői, az emberek királyai (erről bővebben később) idejében szétcsaptak közöttük, még ha ez általános kulturális hanyatlással is járt. Pontosan a reneszánsz által ennek az elveszett tudásnak az előkerülése volt az, ami a történelem kerekét úgy indította meg, hogy a malmot teljes egészében Atlantisz vizére hajtotta (de erről és a „sötét tudás” fogalmáról talán szintén máskor). A középkori Európában is tartotta magát Atlantisz, elsősorban az Egyházba beépült Irányítókon keresztül. Ebben a korban jött létre a Templomos Lovagrend, ez az első olyan félig-láthatatlan szervezet volt, mely teljes egészében atlantiszi irányítás alatt ált, sőt tagjainak nagy része is atlantiszi volt. A hátsó manipulációt azóta nem a hatalom megszerzése felé vezető útként látják csak, hanem magának a hatalom gyakorlásának tartósan fenntartható eszközeként, mint ahogy azt az Irányítók módszertanáról szóló fejezetben leírtuk, a blog elején. A Templomosok szellemi örökösei a szabadkőművesek és a köréjük épülő különböző titkos társaságok és szerveződések gyakorlatilag mindegyike a jelenben és a múltban: az Illuminátusok (Illuminati), a Rhodisták, a Karbonárik, a Bilderberg-csoport (Bilderberg Group), a Külkapcsolatok Tanácsa (CFR – Council on Foreign Relations), a Trilaterálisok (Trilateral Commission), a Halálfejes Rend (Order of Skull and Bones), a Sion Fiai, a 300-ak, a 72-k és 13-ak tanácsa, a Névtelenek (Noname Agency), stb., mindezekről egy tonna anyag található már az Interneten (persze jó sok dezinformációval hígítva). A Templomos Lovagrend tagjai valójában nem a pápának fogadtak hűséget, hanem a jeruzsálemi pátriárkának, s ők voltak azok, akik az első bankrendszert megpróbálták meghonosítani Európában, ők találták fel a bankjegyet, amely az akkori aranypénzek korában még multiplikált pénznek számított, az akkori hatalom pedig szerencsére az ilyen mesterkedésekben felismerte a királyi pénzkibocsátási monopólium megsértését és ezért szétcsaptak a templomosok között, inkvicíziós segítséggel (bár a pápa előzetes tudta nélkül), koholt vádak alapján kiirtva őket. Természetesen a lélek halhatatlan, így újra meg újra visszaszülettek, s végül a reneszánsz-reformáció-ipari és polgári forradalom eseményláncolatán keresztül megszerezték a hatalmat (ismét), először egy saját világbirodalmat alapítottak (USA), aztán megszerezték a hatalmat először Európában, majd gyakorlatilag az egész világon. A rendszer igazán a XX. század közepére szilárdult meg, a hatvanas évekre már polgári elégedetlenkedéseket is mertek szítani mesterségesen önnön rendszerük ellen, még nagyobb zűrzavart teremtve a társadalomban. S jelenleg is hasonló játékot játszanak Magyarországon, de erről majd egy másik bejegyzésben…