A zsidók titka

2009. 10. 04.

Előrebocsátjuk, semmilyen hagyományos értelemben vett „zsidózásra” nem kell számítani. Aki ilyen izgalmakra vágyik, menjen inkább a kurucokhoz vagy hasonló színvonalú oldalra. Nagyon nehezen tálalható téma következik ugyanakkor, hiszen nem szándékunk senkit sem megsérteni, ugyanakkor mind a két oldalhoz korrektnek kell lennünk (ha már manapság sajnos állandóan „oldalak” vannak) és úgy leírni a dolgokat, hogy közben ne mismásolódjon el a lényeg.

Köztudomású, hiszen a zsidók általában nem is csinálnak belőle titkot, hogy Választott Népnek tekintik önmagukat, Isten választott népének, s talán mindazon viszontagságok, melyeken az elmúlt évezredekben keresztül kellett menniük, egyrészt próbatételként szolgáltak, másrészt karakterformáló erővel bírtak. Ez, ha nem is feltétlenül „felsőbbrendűség”-tudatot jelent számukra (bár sok esetben azt is), mindenképpen egyfajta kivételezettség tudatát, főhely és reflektorfény igényét az élet színpadán. És ha körülnézünk a világban, valóban azt láthatjuk, hogy a gazdasági, politikai és szellemi élet felsőbb pozícióiban olyan mértékben túlreprezentált ez a nép, hogy amellett nem lehet észrevételezés nélkül elsiklani – természetesen ennek a ténynek már a puszta említése (főleg nyilvános említése) is ántiszemitizmus. A korábbi bejegyzések alapján azonban már logikusan merül fel a kérdés: melyik isten választotta ki a zsidókat és mire?

Egy >korábbi bejegyzésben< már szóba került, hogy a zsidó vallás istenképe áll legközelebb a földi „Jehova” valós képének szomorú igazságához – ezért is nevezzük őt néha ezen a néven. A Jehovával kötött szövetség és a Jehovához fűződő kiválasztottság – olykor ellentmondásos – tényei alapján pedig könnyű megtippelni, hogy a földi teremtő bökött a zsidókra, mikor kedve szerint választott. A valós helyzet azonban egy szimpla választásnál bonyolultabb…

Említettük, hogy >Atlantisz< nem egyszerre teremtette a teljes emberi fajt, hanem lépcsőzetesen, kísérletezve, egyre fejlettebb és fejlettebb prototípusokat hozva létre, amelyeket azután egymásnak eresztettek, így a régebbi, kezdetlegesebb típusokat az újabbak kiirtották, (részben) ezért nincsenek a mai embertípusok között döntő különbségek szellemi szint szempontjából (kisebb különbségek természetesen vannak, de ennek kimondása megintcsak „rasszizmus”).

Amikor Atlantisz már gyakorlatilag biztos volt benne, hogy a magasabb hatalmak közbe fognak avatkozni és félbeszakítják az ő játékaikat az emberiséggel, esetleg el is távolítják őket a földi létből, logikus lépésként hagyott önmagának egy-két kiskaput a földi létbe való visszaszivárgásra. Egyfelől emberként bármikor megszülethetnek, másfelől viszont ahogy egy kutya testébe inkarnált emberi lélek sem tudja önmagáról, hogy ember s az emberi tudatossági szintnek megfelelő szellemi funkciókat nemigazán tudja elérni, legfeljebb csak kis részben (íme a magyarázata a tízig számolni tudó és hasonló „zsenikutyáknak”), hasonlóan, egy atlantiszi lény sem sokra megy egy átlagos emberi élet végigélésével. Szükség volt egy olyan embertípus létrehozására, amely képes volt az atlantiszi szellemiség minél nagyobb részben való befogadására és megélésére, amely lehetőséget ad a leszülető emberfeletti lénynek, hogy idővel önnön identitását felfedezze, feladatával tisztába jöhessen és munkához láthasson. Logikusan ez a szellemileg legfeljettebb, az utolsó prototípus volt, az emberi teremtési processzus „koronája”: a zsidók.

Ha ezt Hitler tudta volna! A fajelmélet és ennek kapcsán folytatott kísérletek persze kimutatták, hogy a fehér embernek magasabb IQ-ja van, mint a feketének (rasszizmus!), azonban azzal már a nácik nem tudtak mit kezdeni, hogy a zsidóknak átlagos IQ-ja jócskán meghaladja a többi fehér ember átlagát. Nyilvánvalóan, mivel politikai ellenséget láttak a zsidóságban, ezért önkényesen rájuk sütötték, hogy közelebb vannak fejlődéstanilag a majomhoz, mint az emberhez, főleg az „árja” típushoz… Az IQ természetesen csak egy esetleges és egydimenziós fokmérője az elme fejlettségének, az intelligencia magasabb szintű és kifinomultabb régióinak mérésére a materialista tudománynak nincsenek módszerei – EQ-val és hasonlókkal kísérleteznek, de valójában csak a sötétségben tapogatóznak.

A zsidó nép szellemi többletét azért kapta Atlantisztól, hogy idővel szellemileg fölébe kerekedjen a többi embernek, a világot uralma alá hajtsa és ezáltal az valójában ismét Atlantisz uralma alá kerül. A zsidók jelentik ugyanis a kiskaput az Atlantiszi holt lelkek számára, amelyen keresztül úgy testesülhetnek meg, hogy eredeti identitásukat, céljaikat, szellemi képességeik egy részét magukkal hozhatják. A zsidó nép „csendes többségének” védelmében meg kell említeni, hogy ők ezt a kiválasztottságot soha nem kérték Atlantisztól, és amikor annyira büszkék rá, hát nem sok fogalmuk van róla, ki is valójában Jehova és milyen céljai is vannak a zsidókkal vagy akár az egész emberi fajjal.

S ezért igen nehéz erről a témáról értekezni – olyasmi ez, amely miatt egyformán felhördülhetnek a zsidók és az „antizsidók”: az előbbiek azért, mert már megint „megbélyegzik”, őket, egy gonosz hatalom „csatlósainak” nyilvánítják őket, az utóbbiak pedig a puszta feltételezés miatt, hogy a zsidók valóban „felsőbbrendűek” nálunk!

A helyzet nem ilyen egyszerű.

Az ember univerzális lény, az állatéhoz képest felsőbbrendű intelligenciája és univerzális majomteste segítségével mindenfajta körülményhez hozzá tud igazodni: megél a jég hátán és a sivatagban, az őserdőben és a kietlen bozótban, utat talál a hegyeken át, a szigetekre, sőt még a Holdra is. Így az emberi faj gyakorlatilag a történelem kezdete óta egyetlen populációt, szaporodási közösséget képez, amely azonban nem olyan homogén, mint egy állatfajnak egy adott élőhelyen található populációja, hanem egyfajta genetikai és kulturális mátrixot alkot: az információ terjedése elvileg korlátlan, gyakorlatilag viszont A pontból B pontba jutása függ a mátrix két pont közötti ellenállásától: fizikai távolság, fizikai korlátok, országhatárok, szomszédos vagy épp együttélő népek kulturális különbségei és egymáshoz való viszonya (nézzük csak meg a magyarok és a cigányok keveredési hajlamának fokát), stb. Ezért, bár hosszútávon is természetes módon fennmaradnak az egyes rasszok és etnikumok, valamint az egyértelmű identitással rendelkező kultúrák, azok között éles határok soha nem képezhetők és az információ lassan, de biztosan áramlik közöttük.

Az atlantiszi tervezőmérnökök nagyon jól tudták ezt. Amikor Hitler azt írja a Mein Kampfban, hogy „a zsidó jobban vigyáz fajtája tisztaságára, mint bármely nép a világon”, felülmúlja saját magát baromság tekintetében, hiszen jól látható, hogy a zsidó nép pontosan ellenkező küldetést kapott teremtőjétől: bele kellett keverednie a teljes emberi populációba, hogy az atlantiszi inkarnációk bárhol és bármikor megjelenhessenek, ha dominánsan előbukkan a „zsidó gén”, az a genetikai szekvencia, amelyik a magasabb szintű szellemi kvalitásokat a születendő egyén külső szellemstruktúrájába (pszichéjébe, értelmi- és érzelemvilágába, habitusába, stb.) belevonzza és beleintegrálja. Említettük, hogy George W. Bush is atlantiszi inkarnáció, bár – legjobb tudomásunk szerint – ő nem zsidó; azonban ha nem lenne egy zsidó ükapa valahol a felmenői között, nem lehetne az, ami: ha le is születik az atlantiszi lélek, egy texasi ranchen tengette volna életét, mit sem tudva Irányítókról, világhatalmi törekvésekről.

Így kijelenthető, hogy még a zsidó nők közül sem mindenki alkalmas atlantiszi gyermeket szülni – bár nagy részük igen, de erre valójában nincs is szükség, hiszen a zsidók elenyésző, mérhetetlenül kis része atlantiszi lélek. Ugyanakkor ha a náci Végső Megoldást végre akarnánk hajtani (ezúttal tényleg), globális méretekben, a világ összes zsidóját kiirtva, nem érnénk el vele semmit – csak jó sok sötét karmát csinálnánk magunknak –, hiszen az atlantisziak a zsidó vér elkeveredettsége folytán bárhol és bármikor megjelenhetnek közöttünk.

Hogy csavarjunk az egészen még egyet: a „zsidó vér” az emberfeletti lény számára saját szellemiségének nagyobb részét engedi lehozni a földi létbe, azonban természetesen nem szelektál, hogy ez az emberfelettiség atlantiszi vagy másféle. Ha egy trabantra hátsó szárnyat teszünk, gumijait, váltóját, főtengelyét, kormányművét stb. felspécizzük, hogy egy ferrari motorját be tudja fogadni és ne szálljunk el vele az első kanyarban, természetesen helyette egy más fajta, azonos teljesítményű motort is beszerelhetünk, az eredmény ugyanaz lesz. Ezért aztán a fénylények is az atlantiszi kiskaput használják a leszületésre! Ezért is van az, hogy a zsidók között nem csak a világhatalmi elit tagjai felülreprezentáltak, de a tehetséges művészek és zseniális tudósok is – nemcsak a fénylények használják a kiskaput, de mindenféle, náluk alacsonyabb, azonban az embernél már magasabb szellemiség előszeretettel születik zsidó családokba. Sajnos mindezzel részben Atlantisz szekerét tolják, hiszen minél sikeresebb a kiválasztott nép, annál hatalmasabb Atlantisz. Nem véletlen, hogy a fénylények nagyrészénél csak az a bizonyos zsidó üknagypapa van a képben, a zsidó családoktól távoltartják magukat, ezáltal egy csomó plusz nehézséget felvállalva az érvényesülésben, azonban egyszersmind saját rejtőzködő voltukat is biztosítják és azt, hogy minél kevésbé kelljen kiszolgálniuk a korrupt rendszert.

Még egy tényező jön a képbe, hogy az legalább okkult szinten teljes legyen: Egyiptom. Atlantisz egyik különösen mocskos húzása volt, hogy mielőtt eltávolították a földi létből, egy iszonyatos feketemágikus operációt hajtott végre: önnön magát keresztezte teremtményével… egy atlantiszi lény, a fizikai síkon hímneműként megjelenve, fizikai aktus formájában is párosodott egy emberi nővel, amely a részéről olyasfajta magatartás volt, mint egy embernek egy állat nőstényével párosodni. Az így létrejött torzszülött gyermekek és az ő leszármazottaik „Az Isten Fiai” nevet viselték, és az Óegyiptomi Birodalom uralkodó kasztját képezték. Egy határon túl csak egymás között párosodtak (ismerjük a fáraódinasztiák efajta szokásait), gondosan nyomkövették vérvonalukat, hogy azt idővel teljesen felszámolva a „zsidó vér” legyen majd a „legmagasabb rendű”, legalábbis saját mércéjük szerint. Saját génjeiket tehát elizolálták egy zárt rácsba a mátrixon belül, nem engedték bekeveredni az emberi faj egészébe (részben azért, mert a Magasabb Hatalmak erre már esetleg az emberiség teljes felszámolásával válaszolhattak volna). Említettük, hogy Atlantiszt éppen azért nevezzük e néven, mert Egypitomról tudvalevő, hogy Atlantisz örököse szellemi értelemben. De kik Egyiptom örökösei?

A Bibliában természetesen ott a válasz, a terv egyik fázisához hozzátartozott, hogy egy közel tisztavérű zsidó gyermeket „Az Isten Fiai” befogadjanak önmaguk közé,és születésétől beavatottat neveljenek belőle: ő volt Mózes, aki mintegy az első rabbiként minden tudást hordozott, amely a zsidó vallásban akár nyíltan, akár rejtve megjelent és megjelenik. (Maga a mozeh szó óegyiptomi nyelven kb. hordozót jelent.) A korabeli „Irányítók” pedig már készen is álltak, hogy unalomig ismert receptjük szerint egy mesterségesen gerjesztett krízist oldjanak meg: ez volt az Exodus. Valójában a fáraó akarván akarta, hogy a zsidók, a beavatottak tudásával felvértezve, nekiinduljanak a világnak és elkezdjék végrehajtani küldetésüket…

Az emberek beavatott királyai azonban nagyon is jól tudták, miféle terhet hordoz a vállán a zsidó nép, micsoda súlyos tudás morzsáit csipegetik a rabbik egy életen át, s mindenkor elnyomták, kizárták, üldözték a zsidókat. Nem mintha a zsidók „tehettek” volna arról, hogy egy időzített bomba volt a népük mindig is, de ez a fajta hátrányos megkülönböztetés nem büntetés volt más népek vezetői részéről, egyszerű kikerülhetetlen önvédelem. Természetes volt, hogy a szabadkőművesség elsődleges céljaként a királyokat iktatta ki a képből (noha az akkori királyoknak már csak igen kis része volt beavatott, Franciaországban, a szabadkőművesség legfőbb fészkében pl. XIV. Lajos volt az utolsó beavatott király, nálunk Mátyás), és megkezdődhetett a zsidók emancipálása, méltánytalan mellőzésésük és elnyomásuk gyakorlatának megszüntetése. Az Atlantisznak és az Irányítóknak köszönhető eredményt pedig ma már jól láthatjuk…

És most nézzük egy kicsit világiasabb szemmel, hogyan is jutottak a zsidók ilyen rövid idő alatt ilyen messzire! Mi a sikerük titka hétköznapi szinten?

A legfontosabb és legkardinálisabb tényező, amelyet a korruptság irányából is meg fogunk közelíteni a következő, soron kívüli >bejegyzésben<, az a havrosz. Mint >rádiónk 4. adásában< említettük, a kisebbség mindig összetartó – márpedig a zsidóság a diaszpórában mindenkor és mindenhol kisebbségben volt. Végtelen összetartás kovácsolódott köztük, ennek köszönhetik puszta létüket is, azt, hogy bár genetikailag rá sem lehet ismerni sémita őseikre bennük, a zsidó identitás, kultúra és szokásrendszer nagyrészben fennmaradt. A zsidó így ma is ugyanúgy zsidó, mint régen, ahogy mi is ugyanúgy magyarok vagyunk, mint régen, annak ellenére, hogy genetikailag itt van bennünk egész Eurázsia. Vagy legalábbis magyarok lennénk, ha identitásunk lerombolásán nem fáradoznának szorgalmasan >az Irányítók< - bár az is hiába lenne, ha képesek volnánk példát venni a zsidókról legalább összetartás szempontjából.

A zsidók tehát folyamatos pozitív diszkriminációt alkalmaznak egymással szemben, ha egyet beengedünk valahova, az a többieknek is azonnal megnyitja az utat, mint azt majd >a következő bejegyzésben< egy konkrét példán keresztül is látni fogjuk. Ezzel még önmagában nem lenne baj, azonban az összetartásnak természetesen vannak fokozatai, s bizonyos fokozat már az összetartó csoporton kívül eső emberek számára hátrányos, veszélyes vagy káros lehet. Egy dolog, ha egy zsidó bíró egy perben tudja az egyik félről, hogy zsidó, s természetes elfogultságot érez vele szemben, amely kihatással van tisztánlátására, pártatlan ítélőképességére, s ez más nép fiával is előfordulhatna – egy másik dolog viszont, ha a bíró odáig megy, hogy a „havert” akkor is felmenti, ha bűnös, akkor is neki ad igazat, ha tudván tudja, hogy a másik félnek van igaza. Mindkét esetre nyilván lehet elég példát találni a bírósági gyakorlatban.

Sokan eljutnak odáig, hogy ezt a mintát felismerjék, s felróják a zsidóságnak (noha, mint írtuk, az összetartás bizonyos szintig pozitívum s az elfogultság bizonyos szintig természetes dolog). Azonban ez önmagában nem garantálná a zsidók sikerét, sem pedig az átlagnál magasabb szintű intelligencia. Azt ugyanis használni is tudni kell, és ebben a tekintetben kulcsfontosságú a zsidó neveltetés. Ez pedig a Kelet évezredes titkára épül: hogy a figyelem feletti hatalom a legnagyobb hatalom a világon. Ezt a hatalmat hívjuk fegyelemnek, nem véletlen a hasonló alakú szó, és a fegyelem egy magasabb szellemi szintre szublimált formája a hagyományos zsidó neveltetés specialitása. A zsidó apák talán nem is tudják, hogy a tanulás az ismeretek megszerzésén túl a figyelemirányítás egyik legkiválóbb gyakorlata, csak saját apáik példáját követve ösztönzik fiaikat folyamatosan tanulásra, újabb és újabb ismeretek elsajátítására – amelyek aztán hatványozottan lesznek hasznosak egy koncentrálni a többinél jobban képes ember számára.

Kedvenc sztorim ezzel kapcsolatban, mikor az amerikai >James Lipton< mélyinterjút készített >Natalie Portmannel< (született Natalie Hershlag, Jeruzsálem – a történethez tudni kell, hogy zsidó), és mikor annak rendje s módja szerint szóba került a Csillagok háborújás szereplés, a színésznő elmeséli, hogy szörnyen kínos volt, s ezerszer bocsánatot kért már mindkét „világ” rajongóitól, de mikor a válogatásra elment, összekeverte a „Star Wars”-t a „Star Trek”-kel. „Mit csináljak”, mentegetőzik nevetve, „soha nem láttam egyiket sem”! Az amerikaiak tévénézéssel töltött átlagos évi óraszáma világelső, amivel pedig itt szemben állunk, az egy akkor tizenhét éves amerikai zsidó lány, aki soha életében nem látta a Csillagok Háborúja című filmet, valamint egy epizódot sem látott a Star Trekből.

A zsidók nem néznek tévét.

Tudjuk, hogy a médiában, azon belül is különösen a tévében működő emberek jelentős része zsidó, különös tekintettel a háttérben, „a kamera mögött” működő producerekre, rendezőkre, szerkesztőkre. Zsidók csinálják nekünk a prolitápot – de nem fogyasztják, annál több eszük van! S már volt róla szó, hogy ez nekünk se lenne kötelező… Prolitápon most elsősorban persze ne az említett két tudományos-fantasztikus történetet értsük (bár a Star Trek eléggé veszélyes ideológiai alapokra épül), hanem a tévéműsor egészét. Látott már valaki valaha is kínai étteremben kínai vendéget? Pont ilyen dolog ez is. A tévé hamis ideálokat közvetít a „gój” fiataloknak, elhiteti velünk, hogy milliomosok, rocksztárok, stb. leszünk, ezen sorokat mindenki unalomig ismerheti a Harcosok Klubjából – a zsidó szülő viszont okosan kivonja gyermekét ez alól, a valóság talaján való érvényesülésre készíti fel, s nem kérdezi meg tőle, akar-e egyetemre menni! >2. rádióadásunk< vendége, Pozsonyi Ádám ugyanerről beszél a Demokrata egyik DVD-mellékletén, >Üzenet a serdülő ifjúsághoz< címmel – csak nem nevezi néven a zsidókat. (Pár perc csak, érdemes megnézni…)

A harmadik kardinális tényező, mely világi szinten jól látható, hogy miután a zsidó neveltetéssel megfelelően felfegyverezték az érvényesülés eszközeivel a zsidó fiatalt, ő bátran forgatja ezeket a fegyvereket az életben: megfigyelhető a sikerre módszeresen törekvő zsidóknál (tehát a zsidók nagyobbik felénél) egyfajta „gátlástalanság” (nem mindig rossz értelemben), rámenősség, amely a mai „kereskedelmi” üzemű világban magától értetődőnek és bizonyos mértékig feltétlenül szükségesnek számít – persze, hiszen világunkat nagyobbrészt zsidók tervezték és építették, s a zsidók nagyobb részének természetes készsége van a számokhoz és a pénzhez, valamint ahhoz, hogy hogyan kell valamit eladni. A mai világ pedig teljesen az eladásra épül, bármire képes lehetsz és bármilyen csodálatos dolgot alkothatsz, termelhetsz, semmire nem mész vele, ha nem tudod magad eladni. Kalmárvilágban élünk, ahol semminek nincs magától értetődő értéke (vagy értéktelensége), mindent értékesíteni kell (és lehet is…), vagy jobb, ha nem is fogunk semmibe; még a munkaerőpiacon is, egy megnyerő fellépés egy állásinterjún többet érhet, mint a nagyobb szakmai tudás. Egy ilyen adok-veszek világban persze a jó kereskedői érzékkel rendelkező emberek született előnyben vannak – így aztán a zsidó nép sikertörténete a XX. századra öngerjesztővé vált. Mindez viszont semmit nem érne az eltökéltség, a kitartás, a szorgalom, a módszeresség, a következetesség talaja nélkül. Mitől lett a világ 1. számú nagyhatalma az USA? Azt hiszem, az amerikai mentalitást mindannyian ismerjük az amerikai filmekből, a sokszor sztahanovista szintig felpörgő szorgalmat, törekvést, hajtást, amely oly idegen a mai magyar embertől – persze, hiszen Amerikában mindent az Amerikai Álom mozgat, ott látszólag valóban bárkiből lehet milliomos, rocksztár, stb., csak kérdés, hogy mi az ára, és megfizeti-e azt az árat. Amerikában van karrier, előmenetel, a törekvésnek van látszatja – azonban eme rendszer megteremtéséhez szükséges mentalitást, pozitív hozzáállást, sikerorientáltságot honnan vették az amerikaiak? Európai őseikben, az angolokban, spanyolokban, s egyáltalán, sehol Európában nem találhatjuk meg ezt a fajta attitűdöt! Valójában ott van az, csak rejtőzködik, a neve pedig: zsidóság. Amerika igen nagy részben zsidó kézben lévő állam volt kezdettől fogva, a zsidóktól vették „amerikai” hozzáállásukat, még akkor is, ha a hozzáálláshoz a megfelelő „muníció” nincs is meg az amerikai protestánsokban: szétszórtak, impulzívak, a zsidó fegyelem titkát nem ismerik, ezáltal és a havrosz által pedig a zsidók még ott is fenn tudják tartani mára az egész világra jellemző dominanciájukat.

Mindezzel nem is lenne igazából probléma, ha a zsidók között nem bujkálnának ott mind az atlantisziak, mind pedig az őket kiszolgáló személyzet, akik céljaik elérése érdekében erkölcsi gátakat nem ismernek, s ezen erkölcs nélküliséget, a szó abszolút teljes értelmében vehető gátlástalanságot módszeresen állították követendő példaként a zsidóság egésze elé az elmúlt évezredekben. S persze mindig vannak morálisan gyengébb vagy alacsonyabb rendű lelkek, akik elcsábulnak, mindig vannak zsidók, akiknél a fenti „sikerorientáltság” valóban teljes erkölcsi gátlástalanságot jelent, és sajnos ők a zsidóság „úttörői”, ők nyitják meg az újabb és újabb kapukat a hatalom és a kiváltság újabb és újabb szintjeihez. A többieknek pedig nagyrészt kénytelen-kelletlen s az áramlattal önkéntelenül is együtt haladó tehetetlen tucatemberként kell alkalmazkodni a furcsa morális egyensúlyhoz a havrosz zárt tömbjén belül – mint arról >a következő bejegyzés< szólni fog, mely teljessé teszi a képet.