Mi történik a Földdel? - 1. Globális felmelegedés

2014. 07. 22.

Ha megkérdezünk bárkit, mi a környezetvédelem legégetőbb problémája, a válasz szinte biztosan és automatikusan a „Globális felmelegedés” lesz. Ha megkérdezzük, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk globális felmelegedésnek, szabatos választ valószínűleg nem kapunk. De mint tudjuk, globális felmelegedés van, és mint tudjuk, ennek az üvegházhatás az oka, amit az emberi tevékenység közben kibocsátott szén-dioxid okoz.

Aki a 2012 Blogot végigolvasta és az előadásokat is végignézte, már biztosan tudja, hova tartunk: a köztudomású, „mint tudjuk” kezdetű mondatok legtöbbször nem igazak. Lássuk sorban:

Van-e globális felmelegedés?

Van.

Mi a globális felmelegedés?

Forduljunk az Irányítók-wikihez a válaszért, elvégre azért van:

„A globális felmelegedés annak a megfigyelésnek a neve, mi szerint a Föld átlagos felszíni hőmérséklete a XIX. század eleje-közepe óta kb. 0.8 Celsius fokkal nőtt.”

0.8 celsius fok. Vagyis a globális felmelegedés egy statisztikai jelenség, amit a hétköznapokban nem érzékelünk. Az, hogy tartósan 35-40 fok van, nem a globális felmelegedés eredménye, hiszen telente meg a hidegrekordok dőlnek meg. (-20 fok Budapesten? Harminc éve még senki nem hitte volna, hogy ez lehetséges.) Az, hogy mégis olyan, mintha a bőrünkön éreznénk, azért van, mert a naptevékenység jelentős mértékben megnőtt az elmúlt évtizedekben. A Napnak ugyanis nemcsak egy 11 éves ciklusa van, de egy kb. 400 éves is; az előző csúcspont a XVII. században viszont nem volt ennyire jelentős (valószínűleg a Napnak vannak még nagyobb léptékű, ember által nemigen megfigyelhető ciklusai is), tehát a XIII. században, 800 éve volt ilyen erős napsugárzás utoljára.

A napsugárzás erőssége és a Föld felszíni hőmérséklete közötti közvetlen összefüggés pedig tudományosan bizonyított tény. (Forrást ezúttal sem adunk meg, de reméljük, hogy 5 éves kor felett ez az összefüggés mindenki számára nyilvánvaló. Ha valaki mindenáron szép színes grafikonokat szeretne látni, keresgéljen bátran.)

Node pont az erősebb napsugárzás miatt kéne különösen odafigyelnünk rá, hogy minél kisebb legyen az üvegházhatás, nem?

Az üvegházhatás létező fizikai jelenség. A szén-dioxid pedig „üvegház-gáz”. Eddig igaz a történet.

Amit elfelejtünk, hogy a légkör 0.04%-a szén-dioxid. Ha tökéletes üvegház-gáz lenne, akkor is csak 0.04%-kal, vagyis 4 tízezred résszel tudná növelni a földfelszínt érő hősugárzást – de nyilván nem az. Vagyis a szén-dioxid által okozott üvegházhatás gyakorlatilag említésre sem méltó. Pontosan ezért a „carbon emmission”, a szén-dioxid kibocsátás a környezetvédelem varázsszava. Ez a gumicsont, ami eltereli a figyelmünket a valós problémákról, melyek az ezutáni bejegyzésekben következnek.

A szén-dioxid és a víz az élet két fő alapanyaga. Aki a szén-dioxidnak üzen hadat, pont annyira környezetvédő, mint aki sivatagot akarna csinálni a Földből, hiszen a vízpára is üvegházhatással bír(!), ráadásul tavaly is belefulladt valaki a Dunába...

Azt is érdemes megemlíteni, hogy az érintetlen természetben sokkal több szén-dioxid keletkezne, mint amennyit az emberi tevékenység termel. Az emberiség tehát valójában csökkentette a keletkező szén-dioxid teljes mennyiségét a Föld vízháztartásának összezavarásával (lásd a következő bejegyzést). A földbe beszivárgó víz egy része természetes földalatti gyűjtőkben, dolinákban gyűlik össze, innen leszivárog a mélyebb, magasabb hőmérsékletű rétegekbe, ahol a föld hője hatására endoterm reakcióba lép a kőszénnel, szén-dioxidot és metánt termelve – ez utóbbi a földgáz fő alkotója. Ha tehát soha nem szabályozták volna a Tiszát, akkor a „makói gáz” néven ismert alföldi gázmező nem csak a legnagyobb lenne a világon, de folyamatosan termelődne benne az utánpótlás!