Szájbatalpaló #11: A feminizmusról

2015. 12. 17.

A bejegyzés a Szájbatalpaló Blogon itt található.

Azt terveztük, hogy az oktatási rendszerről fogunk írni egy szájbatalpalót. Ez is meglesz, de most egy kicsit halasszuk el, egy éppen aktuálisabbá vált téma miatt.

Mert ez az Ákos már megint politizál. Most éppen az Echo TV-nek adott botrányos interjúban azt találta mondani, hogy a férfinak azért széles a válla, hogy a gerendát vigye, a nőnek pedig azért széles a csípeje, hogy gyereket szüljön. A Telekom, Ákos egyik szponzora pedig az összes önmegvalósult és maradéktalanul boldog gerendacipelő bajnoknő nevében szent felháborodással felbontotta a szerződést, sőt a hazai piacról is majdnem kivonult, de aztán mégsem, mert a migránsoknak még kell a wifi.

Ez az Ákos már megint belekotnyeleskedik a világ folyásába, ahelyett, hogy szépen szerelmes dalokat énekelne. A suszter maradjon a kaptafánál, az énekes énekeljen, a politikus pedig majd politizál, harsogja a baloldal, elkötelezett demokrataként. A Telekom eddig mindezzel nem törődött, elvégre nekik is vannak politikai kötődéseik (a hazai közéletben ugyan kinek nincs?), most azonban a tenyerükből etetett rockpacsirta odakapott, megmarta őket akaratlanul, belegázolt az elemi érdekükbe.

A Telekom ugyanis abból él, hogy társadalom, közösség, család a nemlét határáig szétesett állapotban van. Apuka az autógyárnál könyvelő, anyuka a tévétársaságnál menedzserasszisztens, a gyerekek pedig iskolába járnak, lehetőleg már általánostól az egyik a matematika, a másik az angol szakosba, hogy majd már egyetemre külföldre mehessen. (Szájbarágás kedvéért: szándékosan csupa elidegenítés-szolgáló intézményt írtunk.) Nagymama pedig száz kilométerre lakik, de nem baj, jön a karácsony, és megyünk hozzá, már nagy süteménygyártásban is van, hiszen tudja, hogy megyünk: felhívtuk. Telefonon.

Az utcán jártunkban-keltünkben sokhelyt ott a felirat: ez a szekrény tud valami nagyon értékeset: összeköt azokkal, akik fontosak Neked. Az emberek művi, technológiai összekötésére pedig csak akkor van szükség, ha előtte elszakítottuk őket egymástól.

Az emberiség ősi filozófiai világképe szerint a világmindenségben három fő alakító erő létezik: a teremtő, a megtartó és a pusztító erő. A pusztító erőt teljes mértékben a férfi minőség képviseli és fejti ki. A teremtő erőt szintén, de csak részben: nem tud teremteni a teremtést befogadó, annak keretet, fészket, formát adó női minőség nélkül. A női minőség ugyanis a megtartó erő, mely nélkül a létezés a pusztítva újrateremtődés folyamatos káosza lenne. Így a nők szerepe, az Ákos által is felemlegetett speciális szerepen, a befogadáson, megfoganáson, gyerekszülésen túl, univerzálisan a befogadáson és elfogadáson alapuló megtartó erő gyakorlása, a család, a társadalom, az emberiség, a világ egyben tartása. „Összeköt azokkal, akik fontosak Neked.” A női minőség helyébe a technológia lépett. A matrix latin szó, jelentése James Joseph Sylvester előtt anyaméh volt. Azóta rács, hálózat, amely elválaszt és összeköt; egyforma, lélektelen, jellegtelen, ezért nemtelen és terméketlen. A szó új értelmét 1850-ben kapta meg, azidőtájt, hogy megjelent az Első kommunista kiáltvány, amely nyíltan követelte a család eltörlését, mert az „az ember ember általi kizsákmányolásának” legősibb intézménye.

Ez a feminizmus szellemi kútfője. Ha meg akarjuk tudni, a modern létrontó mozgalmak ki ellen irányulnak, meg kell nézni, kit tűznek a zászlajukra. A rombolás fedőmeséje mindenkor a felszabadítás. (Magyarországon ezt a legtöbb embernek remélhetőleg nem kell magyarázni, hiszen minket már legalább négyszer felszabadítottak.)

A nőjogi mozgalmak célja az volt, hogy a nők számára lehetőségeket biztosítson az élet azon területein, ahol korábban csak férfiak tevékenykedtek. A férfitermészetből adódóan pedig ezek mind versenyterületek voltak. A nő a megtartó erő: ha elkezd versenyezni, megszűnik nőként működni. A feminizmus mögötti szellemi „háttérműhely” (ennek megmagyarázásába most ne menjünk bele) pedig pontosan tudta ezt. Ahogy azt is, hogy a lehetőségből szokás lesz, a szokásból pedig szükség, ahogy már azt korábban is írtuk. (Nagyon fontos mondat, véssük fel a monitorra! :) A nők egyenjogúsítása nem jogot és lehetőséget adott a nőknek arra, hogy férfiszerepekben is működhessenek, hanem kötelezte rá őket.

Az „egyenlőség, egyenjogúság” hamis eszméje mögött mindig az a ki nem mondott hazugság van, hogy számok vagyunk (egy mátrixban), melyek közé valamilyen relációs jel tehető. Vagy egyenlő vagyok a másikkal, vagy ő több nálam, vagy én vagyok több őnála. Ennek alapja a versenyszellem. A feminizmusban a versenyszellem teszi önmagát kizárólagossá. A valóságban minden ember ezernyi tulajdonság egyedi és megismételhetetlen kombinációja és összműködése. Így teljes egyenlőséghez, a megkülönböztetés, kirekesztés minden lehetőségének megszűnéséhez az egyformaság szükséges. Rasszok, népek, korcsoportok, nemek közötti azonosság. Jellegtelenség. Nemtelenség. Mátrix. A statisztika táblázatára (mátrix), hogy demográfiailag nem önfenntartó a magyarság, szabad rázokogni. De ha a rocksztár azt mondja, a nőnek nem azért széles a csípője, hogy a férfi vállának szélességével versenyezzen, a Telekom megharagszik. Mert ők elkötelezettek a nők jogai mellett. A rocksztár meg, úgy látszik, keresztény-konzervatív hevületből vissza akar térni a férfiuralom kocsmaszagú évszázadaihoz, és a feleségét is biztos veri...

Nos, akkor a férfiuralomról néhány dolgot.

Bölcs az, aki észreveszi és értékeli azt a láthatatlan világerőt, amely a szükséges ideig megtartja körülötte és benne a dolgokat. Ki törődik azzal, ha valami van; „megvan, és kész”? A teremtő és a pusztító erő mindig látványosabban, lármásabban működik, így a férfierő is. A történelemkönyv lapjain férfiak politizálnak, uralkodnak, csatáznak, fedezik fel a világot, míg a nőknek igen kevés szerep jut, azok is főleg férjeik jogán. Ez azonban a dolgok felületes nézete, hiszen például ezer évet kétszáz oldalban leírni csak felületesen lehet. Ráadásul nem elhanyagolandó, hogy a történelmet férfiak jegyezték le. De nem jegyezhették volna, és nem is lett volna mit lejegyezniük, ha nincsenek ott a nők, mögöttük anyaként, mellettük feleségként.

A családot nézve hasonló a helyzet. A család életének helyszíne az otthon, ami normális esetben a nő felségterülete. A felszínes szemlélő számára mégis úgy hat, hogy a férfi a ház és a család ura. A férfiak ugyanis (nem csak a családban, mindenhol) látványosan, erővel, eréllyel szereznek érvényt akaratuknak, a nők pedig türelemmel, rugalmas elfogadással, fondorlattal, bölcsességgel.

A középkori magyar paraszti életben a nők és férfiak között nem volt alá- fölérendeltség, de ami legkevésbé volt, az egyenjogúság. Szinte nem is volt olyan életterület, melybe mindkettőnek joga lett volna beavatkozni. (Jog alatt persze nem törvényi jogot, hanem annál is erősebb konvenciót, hagyományt, mintát, társadalmilag elvárt viselkedést értünk.) Pontosan tudták, mi a nő és mi a férfi dolga, feladata, felelőssége, joga. Ez tehát nem egyenlőség, hanem egymást kiegészítő együttműködés. Halkan feltesszük a kérdést, egy ilyen szigorúan szabályozott rendszerben egyáltalán min lehetne összeveszni? Ma, mivel nincsenek a szerepek kiosztva, mindkét házasfél mindenben illetékes, állandó vélemény-, akarat- és érdekütközés van közöttük. (Hogy saját sorsuk mérgezésén túl ez a gyerekek tudatalattijában mit művel, abba most nem is megyünk bele, talán majd máskor.) Persze minthogy a férfi nem csak fizikailag, de akaratában is erősebb, mint az asszony, régen is megtehette, hogy begorombáskodott az asszonyi felségterületre, de ha egy jól működő rendszerben teszünk rosszat, elég gyors és egyértelmű lesz a negatív visszacsatolás, szemben a mai helyzettel, mikor eleve rosszul működő férfi-nő kapcsolatokat toldozunk-foldozunk tanácstalan boldogságvággyal.

Szoktam mondani tréfásan, hogy az emberiség legnagyobb bűne a nők ellen a tükör feltalálása volt – de van egy ennél még sokkal alattomosabb találmány: a szövőgép. Az első hatalmas lépés a nőiség megszüntetésére, technológiával való helyettesítésére. Az ipari forradalommal, a városok lakosságának növekedésével, az újkor társadalmi folyamataival pedig együtt járt a pénz szerepének növekedése. Ahol pénz van, ott verseny van, így a férfi szerepe is megnövekedett. A korábbi közösségi önfenntartás helyét pedig vidéken fokozatosan átvette az árutermelő mezőgazdaság. Ahol a pénz és a technológia az úr, a férfi az úr, a nő pedig alávetett, kiszolgáltatott cseléd, a felsőbb osztályokban pedig egyenesen eltartott, unatkozó, elkényeztetett cicababa – hacsak nem ölt maga is nadrágot.

A progresszionizmus egyik téveszméje viszont, hogy mivel a világ fejlődik, ha valami rosszabbul működött régen, az még régebben csakis még rosszabbul működhetett, tehát a problémából csakis előremenekülni lehet, a dicstelen múltat végleg eltörölni – lehetőleg annak elkövetőjével, az emberi nemmel együtt, hogy el ne követhesse újra. A szüfrazsett-mozgalom, az emancipáció, a feminizmus egy rossz helyzetre adott rossz válasz volt, amely a rosszat akarta jobban csinálni – akárcsak a nemtelen szülő-apa: a marxizmus.