"Halottak napja"

A köztudatban így létezik november 1-je. Az persze ne zavarjon senkit, hogy a katolikus ünneprendben nov 1-je a minden szentek napja, és utána, másodikán következik a halottak napja. "Halloweenről" aztán már ne is beszéljünk, október 31-én, rendkívül tájidegen szokás, szerencsére nem is nagyon tud meghonosodni. Azonban a nov 1-i ünnepnap valódi értelme is feledésbe merült már, részben a katolicizmus minden ünnep eredeti értelmét és tartalmát eltorzítva átvevő tevékenysége miatt. (Ha belegondolunk, egy, a sajátunkkal párhuzamoson létező, konkurens vallás kiirtásának a legfurmányosabb módja, hogy ünnepeire ráültetjük a saját ünnepeinket, szertartásait leutánozzuk, jelképeit "újrahasznosítjuk". Majd végül mindet kisajátítjuk.)

Ha kiszámoljuk, ez az ünnep pontosan 40 napra esik az őszi napéjegyenlőségtől, ami ugye nem lehet véletlen. A 40-es szám a világ minden vallásos hagyományában jelen van a megtisztulás napjainak a számaként. A 10-es szám Isten száma, a 4-es pedig a téridőé, a mozgásé, tehát az életé, a gyakorlati, kézzelfogható lété. A 40-es szám jelentése tehát: "Isten a gyakorlatban" vagy "Isten az anyagban". A 40 egyúttal az áldozat és az alázat száma, mivel 1000 a végtelenséget, 25 pedig 5*5-öt, a hatalmasan ható akaratot szimbolizálja, a kettő hányadosa tehát az isteni akaratnak való alárendeltetést jelenti. A hagyomány szerint azok, akik kapcsolatba akartak lépni őseik szellemével, az "évalkony", tehát az őszi napéjegyenlőség napján, amely így az élet és halál közötti átjáró szimbóluma, 40 napos megtisztulásba kezdtek. Böjtöltek, imádkoztak, meditáltak (régi szavunkkal: révültek), készültek az ősök napjára, amelyet ma "halottak napjaként" tartunk számon, a sírok gondozásának a hátunk közepére kívánt kötelességnapjaként. Az ősök napján azonban még valódi, tényleges "szellemidézés történt", egy mágikus operáció, egy 40 napos rituálé tetőpontja, amelyet minél lelkiismeretesebben csinált végig valaki, annál valóságosabban és kézzelfoghatóbban jelent meg neki az elhunyt személy. Magyarországon ez a szokás egészen a XX. századig élt. Aztán ide is elért a "racionalitás" (vállalt és akart tudatlanság) kora, még ha erővel hozták is a szovjet testvérbarátok...