Az nem kockás füzet, fiam, hanem négyzethálós!
2010. 09. 09.
Hányan hallottuk ezt a korholást matematika tanároktól? Indoklás: a kocka egy test, nem egy síkidom.
És kinek jutott eszébe megkérdezni a tanárt, hogy akkor a kockás szoknya is "négyzethálós szoknya"?
Aztán csodálkozunk, hogy sorvad a nyelvünk - és ami a legviccesebb: hogy ijedtünkben még jobban ragaszkodunk a keretrendszerhez, ami a sorvadást elindította.
Mivel a keretrendszer adott, nincs szükségünk a nyelvérzékünkre. Nem használjuk, ezért sorvad. Így, miközben tiltakozunk teljesen nyelvhelyes formulák ellen (pl. "légyszíves" egy szóban), szépen befogadunk olyan szófordulatokat is, amelyek a nyelv belső törvényszerűségeivel ellenkeznek, pl. a jiddis "mit tudom én".
Pap Gábor professzor beszél róla egy előadásában, hogy a magyar nyelvet egy indoeurópai keretrendszerbe szorították be, amibe nem fér bele. A magyarban eredetileg nem is létezik olyan, hogy szófaj. Vár, fél, öl, hal, él, kel, ír, sír, szív, ér, fal, dob, nyúl, áll, nő, szeg, csap, zár... Csakhogy az indogermán, így kétségkívül indoeurópai angolban a lock szófaja ugyanolyan mondvacsinált, mint a magyar záré. Fish, ride, play, toy, slice, close, center, cut, fly, gun, start, focus, air, side, revolt, party, hunt - a keretrendszer nem "indoeurópai", hanem világszabvány, a világállam létrehozásának egyik eszköze, és az indoeurópai nyelvekben ugyanolyan művi, mint a magyarban.