Újra az egészséges étkezésről - olvasói levél

Kedves Kati!

Akkor megpróbálok sorrendben haladni. Először is, én is csak a saját véleményemet, nézőpontomat tudom leírni a feltett kérdésekben.

Ezoterikus körökben és könyvekben valóban minden és mindennek az ellenkezője benne van, ez részben azért van, mert egy csomó fél- és tévinformáció, félreértés, médiumi félreközvetítés, stb. van az ezoterikus világban, másrészt különböző, látszólag ellentmondó nézetrendszerek nem feltétlenül zárják ki egymást, főleg az életmódbeli meggyőződések terén, hiszen egyes emberekre más-más vonatkozik.

A vitaminok valóban csak fokozatosan esnek szét főzés közben. Amennyire kevés nyers zöldség-gyümölcsöt eszik manapság az emberek nagy része, mind meghalnának skorbutban, beriberiben és egyéb vitaminhiányos betegségekben, ha tényleg egy minimális hőkezelés is lenullázná az ételek vitamintartalmát. Ez a történet a „raw vegan”-izmusról szól, hiszen egyes ezoterikusok úgy gondolják, a legjobb csak teljesen természetes állapotban hagyott zöldség-gyümölcs fogyasztása, és még a hűtőszekrényt is el kell felejteni, mert a hőkezelt ételt a szervezet „nem ismeri fel”. Én ezt a nézetet nem osztom, hiszen az embert táplálkozásában az állatoktól megkülönböztető egyik legfontosabb ismérv, hogy az ember főzi az ételét. A fogazati diéta című bejegyzésemben már írtam erről. Elvileg a legkedvezőbb helyzet az, ha az ember táplálékának egy negyede a nyers gyümölcs és zöldség, nemcsak a „fogazati diéta-elmélet” szerint, hanem a magyar paraszti hagyományban is ezt az arányt tartották régen, a Mária Terézia-féle országpusztítás (akarom mondani „gazdaságélénkítő földreformcsomag”!) előtt. Természetesen egy négy évszakos országban nem lehet napi szinten tartani az arányokat, de éves szinten nem árt próbálni közelíteni.

A só- és fűszermentesség hasonló kategória. Az persze jó tanács, hogy ne sózzuk túl az ételt, de a teljes sómentesség sem túl jó ötlet. (Lásd a fent említett bejegyzést.) Az emberi táplálkozás egy másik fontos ismérve, hogy az állatokkal ellentétben az ember sózza és fűszerezi az ételét. Hogy hány gramm sót kell enni naponta, arra is közölnek mindenféle pontos számértékeket, de ez is emberenként változik, és mindenki érzi, mennyire van szüksége. A bolti sók közül nem lehet igazán tudni, hogy melyik mennyire „mesterséges”, de amelyik ragyogó hófehér, azzal biztosan bűvészkedtek egy sort. Néhol lehet kapni eredeti erdélyi bányászott sót, ami hamuszürke, 100% természetes só.

A fagyasztás valóban roncsolja az étel fehérjeszerkezetét, ezért a feldolgozása többleterőforrást igényel a szervezet részéről, érezni is lehet, főleg kiadósabb evés után, hogy mennyire elnehezít, mennyire „leszívja” az embert. Befőzés, szárítva-füstölve eltartás valóban jobb ötlet, vidéki háznál, ahol szokott lenni disznóvágás, mindenképpen érdemes építeni egy kis füstölőkamrát.

Az is igaz, hogy érdemes minél több mindent házilag megtermelni, amit meg nem, azt lehetőleg a közvetlen tájegységből beszerezni. Amiből mindenképpen érdemes saját termelésűt használni: a fűszerek. A fűszer az étel lelke. Egy-két fűszernövényt még lakásban, cserépben is lehet tartani, ha valakinek nincs kertje.

A banán nem hiszem, hogy „mérgező” lenne. Szerintem alapvetően nincs probléma azzal, ha néha az ember eszik távoli országból, másik földrészről származó dolgot (narancs, banán, rizs, stb.) ha az az étrendjének csak pár százalékát adja. Ugyanakkor egyes tájidegen fajok helyben való megtermelése sem segít - az európai embereknak pl. csak 8-10%-a tudja feldolgozni a szójafehérjét. (Egy ázsiai génszekvencia kell hozzá, ez a magyaroknál nagyobb arányban fordulhat elő.)

Az „állati eredetű étel” egy eléggé összetett fogalom; a hús és a sajt egymással nemigazán összehasonlítható dolgok. A hús valóban szennyezi az aurát, a túl sok húsevés szellemileg, fizikailag is tompít. A paraszti hagyományban egy héten egyszer, vasárnap délben ettek húst, illetve ünnepnapokon, de minden évben tartottak egy hosszabb húsmentes időszakot (nagyböjt), hogy tisztuljanak. A húsevés hatása teljesen kb. 2 hónap alatt tisztul ki az aurából és a testből. Az állati eredetű étellel kapcsolatban nem mindegy, hogy milyen az állat, mármint milyen körülmények között tartják és hogyan vágják. A bolti hús nagyrésze olyan állatoktól származik, amelyeknek borzalmas az élete és a halála is. Mivel egymásra zsúfolva tartják őket, rengeteg antibiotikumot kapnak, és még arra jönnek a vágóhídi rettegés miatt kiválasztott toxinok és hormonok (adrenalin – aztán csodálkozunk, hogy mindenki feszült és idegbeteg). A házi vágás minden szempontból jobb, ahol az állatnak nyugodt, boldog élete van és az embernek lehetősége van a vágás előtt elkérni az állat életét. Valószínűleg van valami a Jotengrit azon állításában, hogy az örömtelen életű állat (soha meg nem látja a napvilágot, nem keresheti meg magának a kedvére való táplálékot, soha nem párosodik életében) húsa, teje, tojása beteggé teszi az embert. A tehéntejet egyébként mindenképpen jobbnak tartom a kecsketejnél, a tehén a Bika tulajdonságot testesíti, így a tejében több tejúterő van.

A csapvizet klórgázzal kezelik, ez idővel elillan belőle! Amikor a pohár falán elkezdenek buborékok megjelenni, az jelzi, hogy már nincs a vízben klór, és megindult benne az élet. Szűrőkancsót is lehet kapni, amibe havonta cserélhető szenes betétet kell tenni, és kiszűri a vízből a szennyeződéseket és a klór nagyrészét is. A napfény hatására a víz kvantumszerkezete is az emberi szervezet számára kedvezően változik meg, ezért is érdemes a csapból kitöltött vizet egy pár percig állni hagyni, mielőtt megissza az ember.

Mikró abszolút halál kategória, és teljesen jól meg lehet lenni nélküle, nekünk sincs mikrónk, a szüleimnek sincs. Ha már bébiétel: babaholmik, (ruhák, cumisüveg, stb.) fertőtlenítésére viszont jól és ártalmatlanul lehet a mikrót használni, szárazon kell betenni a dolgokat egy percre.

Villanytűzhely miatti lelkiismeret-furdalás helyett érdemes beszerezni egy sparheltet.

Az anyagi test és a lét egyéb rétegei, szintjei oda-vissza hatásban vannak egymásra. Ennek tipikus példája az alkohol, ami csak egy kémiai anyag, mégis tudatállapot-változást idéz elő. Szóval ép testben ép lélek. Jézusnak valóban igaza van, a dolog szellemi része tényleg fontosabb, a testet megfelelő szellemi berendezkedéssel el lehet tartani kenyéren-vízen, vagy akár teljesen táplálék nélkül is (inedia). Egy zen buddhista mester előadásán voltam sok évvel ezelőtt, mikor a közönségből valaki megkérdezte, mit gondol a húsevésről, ő is azt mondta: nem az a fontosabb, hogy miből nyerjük az energiát, hanem hogy mire használjuk. (És akkor itt jöhetne a klisé, hogy Hitler is vegetáriánus és absztinens volt. Miközben Jézusról is, Buddháról is feljegyezték, hogy néha evett húst és ivott alkoholt.)

Nem, sajnos az étel az élet, tehát az „ételtakarítás” kb. annyira reális, mint a „karma leszedés”. Az élet/étel egy folyamat, amikor az ételt megesszük, az bennünk folytatódik tovább és mindazok a folyamatok is bennünk folytatódnak tovább, amelyek eredményeként az étel létrejött. Ugyanakkor indiai jógik, afrikai varázslók, szibériai sámánok beavatásánál egyaránt megtalálható elem, hogy halálos dózisú mérget kell fogyasztani és ezt a szervezetben „transzmutálni”.

Az ételáldozat bemutatása egyébként a családfő dolga lenne, de ezen a téren a megvalósítás már teljesen az egyéni elképzelés kérdése.

(A szerző nem dietetikus, természetgyógyász vagy orvos!)